Zöld Kína




 
Évek óta halljuk, hogy a legnagyobb környezetszennyező Kína. Miért is ne lenne az, hiszen milyen sokan vannak!

De ők gyártják a legtöbb elektromos utót, napkollektort, napelemes ingyombingyomot, meg mindenféle egyebet. És egészen másképpen értelmezik a környezethez való viszonyukat is.

Mindig szemetelnek, irdatlan mennyiségben keletkezik szemét, többek közt a temérdek eldobható edénynek köszönhetően (viszont így sokkal-sokkal kevesebb vizet használnak). A szemetet az utolsó darabig szelektálják. Vannak szelektív kukák, szelektív szemetesek. És tényleg csak azt dobják bele, ami oda való. A vegyes szemétre pedig specializálódtak hivatásos és privát hulladékgyűjtők. Ahogy leszáll az este, egyre-másra látni a papírt, műanyagok gyűjtő kocsikat, elektromos háromkerekű tragacsokat, hihetetlen művészettel pakolva az égig a rendszerezett, összekötött, zsákba gyűjtött hulladékkal.

Kis platós teherautókon hordókban szállítják az ételmaradékot, a moslékot. Mások egy-egy fajtára specializálódva gyűjtenek – és reggelre eltűnik az összes hulladék.

Egész nap takarítják az utcákat, így egyáltalán nem tűnik koszosnak, annak ellenére, hogy szemetelnek, köpködnek. Az utcaseprők bambuszseprővel és kis kocsival járnak, és ők már szelektálva szedik össze, amit mások elhajigálnak. Persze, találtunk elhajigált bambuszseprőt is, amellyel aztán Gyuri egy kilométeren át söpörte a járdát, a helyiek nem kis megrökönyödésére. Csak bámultak bambán, hogy ez meg mi?! Egy európai utcaseprő?!

Este indulnak el a locsolóautók, amelyek a növényeket öntözik, a járdákat mossák, a fák lombját vízpermettel frissítik fel.

Hsziment nem hiába hívják „Kína Monte Carlo”-jának, a kis hely és a hatalmas házak ellenére rengeteg az igazi zöld felület. Minden talpalatnyi helyet növényekkel ültetnek be: a magasan futó busz alatt is kis parkok várják a felüdülni vágyókat. Sok az elektromos autó, ezek töltöállomásainak is jutott hely a hidak alatt, de számtalan lehetőség kínálkozik az autók feltöltésére. Nekem csak az a bajom ezekkel a járművekkel, hogy igen veszélyesek, mert a városi forgatagban nem lehet hallani, hogy jönnek, és a magába mélyedő, bámész ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a
szoknyáját súrolja egy tank nagyságú fehér autó… jaj.

 

A nagy építkezéseket – például a metrónak 2016 végére kellett volna elkészülnie, de még mindig építik – színes kerítésekkel veszik körül. Ezeket nem csak városképek díszítik, és a leendő beruházást népszerűsítik, hanem kis képekkel illusztrálva a helyes és kívánatos viselkedésre ösztönzik a lakosokat.
 Egy iskola melletti építkezés kerítésén a gyerekeket megszólító jó tanácsokat láttunk, olvashattunk: hogyan kell az idősekkel előzékenyen bánni, mit kell tenni egy jó gyereknek: a képek alapján máris a kisdobosok hat pontja jutott eszünkbe.

Van, ahol arra is figyelmet fordítanak, hogy dekoratív, zöld növényfallal kerítsék el az épülő objektumot, de a kerítésnél minden esetben vízpermettel veszik elejét a nem kívánatos szálló pornak.
Máshol éppen zöld alagutat építenek a gyalogosoknak – csak a nagyon figyelmes veszi észre, hogy a vízpermettel szórt szőlőlugas-alagút műanyagból van…

Rengeteg a zöld fal, a növényekkel gazdagon és dekoratívan beültetett függőleges felület. Mivel ezek igen látványosak, ezért megjelennek beltérben is, és sokfelé műanyagból – itt sok minden nem az, aminek látszik… Zöld vagyok, hát legyen zöldfalam, igaz, műanyagból… ez is egyfajta hozzáállás.
 

A magas házak tetején is jelennek meg tetőkertek, igen nagyméretű növényekkel, és ez sokkal barátságosabbá teszik a magas épületek rideg valóságát.

Az összkép is nagyon fontos – a kínaiak szeretik a szép dolgokat. Az utcaképet csúfító rengeteg elektromos kapcsolószekrény mindegyikét helyi festőművészek festették ki virágokkal, pillangókkal, zöld lombos csalitossal. Igaz, ettől a város ugyan nem lesz zöldebb, de az összkép, a látvány annál kellemesebb, az ember érzése meg tényleg zöldebb – vizuális zöldítés.


Többféle startup vég kínálja a kerékpárjait, amelyeket már napi egy jüenért bérbe lehet venni, ahol talál az ember biciklit, már viheti is, és ott teheti le, ahol akarja. Többen hazaviszik a gépet, hogy reggel ne kelljen keresgélni újra, lazán bebicikliznek a liftbe és a szobában tárolják, egyébként meg, ha nincs rá szükség, otthagyják, mint eb a Szaharát – olykor halomban állnak egy-egy forgalmasabb útkereszteződésnél a kerékpárok. A magasban vezető kerékpárútról ITT olvashattok!


A „zöld” fogalom egészen másértelmezést kap, mint oly sok minden, de érdemes megnézni, ők hogyan csinálják, mert van, amit el lehet lesni – tanulni nem szégyen, még akkor sem, ha éppen keleten van a példa. De öles lépésekkel haladnak, annyi bizonyos.

Ha tetszett olvasd el a többi bejegyzést is, és kérlek, ajánld másoknak is, akik szívesen barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el honlapomra is, ahol sok-sok érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe, megtisztelsz egy dedikált példány vásárlásával. Virágos világomból csak egy kis kitérő az oly messzi Távol-Kelet!

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sörkollektoros aszaló házilag

Made in China Budapest – formálj újra mindent, amit eddig a kínai konyháról gondoltál

Levendula varázslat olasz módra - Lavanda di Venzone