Made in China – hirdeti a felirat – ami, ugye, mindenkiben
más és más érzelmeket ébreszt. Kívülről semmi extra, sokszor elmentünk
mellette, és nem vettük észre, mondták a lányok. Bizony, a külcsín nem tartogat
meglepetéseket, és a letisztult minimáldizájnt csak az érti, aki kissé járatos
a kínai kultúrában. A régi feliratokra hajazó, a régmúlt idők pecsétírására a
Kína-mániások csodálkoznak rá. Kínai tapas-bár – ez elsőre kissé olybá tűnik,
mint a magyaros pizza vagy a currywurst-pörkölt. Az elgondolás viszont alapjában
tökéletes, mert itt tényleg belekóstolhatunk Kínába. A tulajdonos, aki sok-sok
éve él hazánkban, és hibátlanul beszéli nyelvünket, igyekezett összeválogatni
kedvenceit, az általa ismert és kedvelt kínai fogások legjavát. Ezért itt ne
számítsunk a gyorsbüfékben megkedvelt kínai tésztára és a mézes-szezámmagos
bundás csirkefalatokra, sem egy tájegységre fókuszálva.
Az étlap nem túl hosszú, és nem is variálták túl – lehetett
volna kicsit részletesebb is. Nekem erősen idézte kínai élményeimet, mert a
pirosra nyomtatott fekete betűket a téli délután homályában nehezen olvastam –
és a magyar szöveg sem igazított el teljesen. Így legalább elbeszélgethettünk a
fiatal felszolgálóval, aki előzékenyen segített a választásban. Kértem, hogy a
tulajdonos is ajánljon nekünk két fogást, az ő szája íze szerint – neki csak
kell tudnia, mi a legjobb. Hat féle fogást kértünk, kínai szokás szerint, közös
fogyasztásra. Mi szeretjük, ha sokfélét kóstolhatunk és nem zavar, ha közös tányérból
eszünk – így sokféle íz villan fel mindenki számára. A kisebb adagok előnye, hogy
nem kell elköteleződni egyféle mellett. Persze, belefutottunk itt is a Kínában
már eljátszottba, a "szereted-e a csípőset" kérdésre rossz választ adtunk: mert
tényleg szeretjük, a lányok meg pláne – de sebaj. Télen a tüzes ételek legalább
felmelegítenek, ledobjuk a pulóvert, és pár percig nem beszélünk...
Csípős-savanyú levessel nyitottuk, ami ízletes volt, de
ütős. A paprika kolera és ördög ellen is bevethető, erősíti az immunrendszert, tehát ebben az ügyben is tettünk egy lépést...gyenge idegzetűek óvatosan próbálkozzanak vele! Felfokozott kíváncsisággal vártuk a garnélás batyut, mert arról üdvözítő
gondolatokat olvastam róla egy blogbejegyzésben – hetyke kis batyukat kaptunk,
finom töltelékkel. Kicsit belemártottam volna egy finom szószba – de a leves
épp ideális volt ehhez.
A padlizsán nagy kedvenc nálunk, minden formában, és Hsziamenben
egy egész estét szenteltünk a barátokkal a padlizsán dicséretének – ki, hol,
hogyan készíti. Nos, itt újabb formáció érkezett, hagymával, gyömbérrel, merészen
csípős ízekkel. Amúgy az étlapon „halaromájú padlizsán” néven szerepelt, és
számomra mindig érdekes az összecsengés, mert Erdélyben is volt szerencsém
olyan padlizsánt kóstolni, amelyet sült halként tiszteltek.
Mert a többiben ott vibráltak az ízek, a többféle aromás
fűszer izgalma. Legközelebb biztosan bekéreckedek a konyhára is, nagyon
kíváncsi vagyok a kínai séfre… az autentikus ízek megvoltak, az új
konyhatechnikáról kérdeznék egyet s mást…
Az ajánlat, ami tényleg a kedvünkre való: az osztrigaszószos
marha és a csirke sok paprikával. Ezt legutóbb egy hsziameni újhullámosétteremben kóstoltam, és ott magával ragadott – itt pedig csak megerősítette,
hogy vannak olyan formációk a kínai konyhában, amikért érdemes elzarándokolni –
ha nem is egészen a Távol-Keletre – legalább a VII. kerületbe, a Made inChina-ba. A mi egészen szubjektív értékelésünk szerint jelesre vizsgázott a
kínai tapas-bár - ami a végeredményen meg is mutatkozott - a számtalan kiürült tányér formájában. Igazi ízutazás volt, a nagy mennyiségű étel után sem érzi az ember úgy, hogy kipukkad, mert szinte csak hús és zöldség volt repertoáron - tehát egészségtudatosok figyelmébe is ajánlhatjuk!
Amin változtatnánk: szólhatna modern kínai zene, és az étlap
picit olvashatóbban. Ár-érték arányban kiváló, a környezet pedig kellemesen
marasztaló. Kína-kedvelőknek kötelező budapesti program!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése