torokfájásra fekete nadálytő, immunerősítésre farkasalma...
Itt és most kérek elnézést mindazoktól, akik felkapják a fenti cím láttán a fejüket, de így talán többen tovább fogják olvasni, mint a hangzatos cím utáni három sort. A fenti tanácsokat amúgy mind az interneten olvastam, sok hasonszőrűvel egyetemben.
Napok óta hezitálok, hogy vajon érdemes-e egyáltalán szót vesztegetni erre a gyógynövény-jelenségre. de muszáj. Egyre többen kérnek, hogy adjak tanácsot ismeretlenül, chat-üzenetben. Egyre több önjelölt gyógynövénnyel-orvosló jelenik meg a közösségi médiában, és különféle portálokon – van ennek oka, de nem az én reszortom megmondani, miért.
Honnan ez a nagy fene bátorság, hogy bárki megmondja, leírja: igyál máriatövis teát, porckorongsérvet dörzsölj be levendulaolajjal, és elmúlik? Előbbinek nincs értelme – az utóbbinak se, de nem is múlik el. Vannak diólevél-hívők, akik szerint mindenkinek mindenre jó a diólevél tea: inni, beönteni, irrigálni, lemosni, inhalálni – a mindenható a középkorban a zsálya volt, hogyhogy elhappolta a diólevél ezt a kiváltságot?!
„Imádom a gyógyteákat, nekem Gyuri bácsi az isten, és napi öt litert is megiszom. Nekem nagyon bejönnek ezek, úgyhogy vettem több, mint tízfélét, mert oda vagyok értük. Mixeljek neked is egyet?” – az ilyen invitálásnak hogy is lehetne ellenállni?! Úgy, ha felkötöd a nyúlcipőt.
„Beleszerettem az olajozásba, és most már mindenre csak ezt használom” – írják többen, és ajánlják fűre-fára az illóolajokat, anélkül, hogy bármi fogalmuk volna arról, hogy lehet keresztreakció, fényérzékenyítő hatás, kölcsönhatásba léphetnek a szedett gyógyszerekkel, és nem is folytatnám. „Ne edd együtt a ginzenget efedrával” – írja egy népszerű női portál, máshol pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy „az orbáncfű a terheseknek fényérzékenységet okozhat”, illetve az arckönyvben: „Görgess vissza, és ott megtalálod, valaki írta, hogy milyen olajat kenj a hasadra, amitől minden mióma eltűnik” – és ehhez máris több tucat „követem” társult. A csecsemők olajozási módszereivel Dunát lehetne rekeszteni –mondjuk nekem sosem jutott volna eszembe anno, pedig négy babát is olajozhattam volna kedvemre, de a mai napon a „Peppermint - hígítás nélkül kend a kicsi mandulájára, amennyire csak tudod” vitte a pálmát.
Nemrég egy kertlátogatás program végén egy kedves úriember kinyitotta az övére csatolt diszkrét tölténytartót – legalábbis elsőre annak néztem filmbéli élményeim alapján. Nos, mint kiderült, ez egy cuki illóolaj-tartó volt, amely kis tégelyeiből olajakat csöppentett a kezünkre, a csuklónkra, hogy játsszunk, és találjuk ki, mik ezek. Rosszal kezdett, és a felkínált orális játékba nem mentünk bele – aminek a lényege a nyelvre csöppentett szegfűszegolajban rejlett.
Kedves Barátaim, kedves Mindenki, aki eddig hozzám fordult,vagy ezután fog! Egyetlen tanácsot tudok adni jó szívvel: keressétek a hiteles forrást! Ne higgyetek a meséknek, a csöppentős bácsiknak, a mindenféle drága cuccot árulóknak, a varázslóknak, a mindenáron segíteni-akaróknak. Továbbra sem adok tanácsot chaten. De szívesen sétálok veled az erdőben, vagy a gyógyfüves kertben. Meghallgatlak, megmutatom, mi segíthet.
Csak arra kérlek, légy résen, és használd a józan eszed.
„Az értelem az a gyökér, amelyből a kimondott szó virágzik” – Hildegard von Bingen, vagyis Szent Hildegard német természettudós polihisztor, növényekkel gyógyító ajánlásával.
Halmos Monika
fitoterapeuta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése