Sok éve lett kedves olvasmányommá, miután ott pihent éveken
át az éjjeli szekrényen, abban a folyton növekvő könyvhalmazban, amelyek
elolvasásra vártak – s amelyekben nem volt időm és energiám elmélyedni. Egy
nyomorult betegség térdre kényszerített – és gyűjtögetett könyveim adtak
gyógyírt és reménységet.
Ezek közt volt Alphonse Karr könyve is. Az 1920-ban kelt mű
szerzőjének élettörténete is fordulatokban gazdag, ahogyan a bajor
muzsikuscsalád a francia irodalmat ajándékozta meg egy ízig-vérig francia
íróval, akinek nevét egy bambusz is viseli, – már a bevezető is ígéretes. Lányi
Viktor parádés fordításában élvezhetjük a kerti utazást, ami a mai időkben az
igazi útikönyv lehet sokak számára.
Előadásaimban szívesen idézek a műből – néhány fejezet új
értelmet nyert 2020-ban…
A szerző dúsgazdag barátja világkörüli utazásra indult, és
ígérete szerint majd levélben beszámol úti élményeiről. Míg az elszáguldó kocsi
után bámult, úrrá lett rajta az irigységgel vegyes szomorúság, amit e könyvvel
sikerült legyűrnie.
„Ekkor arra gondoltam,
hogy neked, aki most húsz egynéhány mérföldnyire tőlem a hintódban ülsz, elől a
fullajtároddal hátul az inasoddal, nincs részed gyönyörűbb látványban, mint
amely az én szemem elé tárul, s ha van, bizonyos, hogy nem élvezed oly
elmerüléssel és elragadtatással, mint én.
És eszembe jutott
mindaz a gazdagság, amit a szegényeknek juttatott az isten: a föld lágy gyep-
és mohaszőnyegével, fáival, virágaival, illataival, az ég, sokféle káprázatos
tüneményeivel, mindaz az örökkévaló nagyszerűség, amit a gazdag nem képes
önmaga hasznára gyarapítani, s ami oly magasan fölötte áll mindannak, ami
megvásárolható.”
Elmerülhetünk a méhek életében, az akácfák gondolataiban,
megtudhatjuk, mit gondolt a lesipuskás pókokról a szerző. Vannak benne mérges
növények – ezt jó szívvel ajánlom mindenkinek, akik az előadásaimon ezekről
faggatnak… rohamokat okozó babvirágzás, a molylepkék és a kolbászfa, a
festmények és a szőlőtőkék – mindenkinek való olvasmányok és aki szeretné egy
picit feleleveníteni latin-tanulmányait, lel benne csemegéket…
„Milyen sajátságos
fogalom is a tulajdon, amire az emberek olyan féltékenyek! Amikor még semmim
sem volt, enyém volt az erdő, mező, a tenger és a csillagos ég. Mióta
megvásároltam ezt az ócska házat és ezt a kertet, egyebem sincs, int ez a ház
és a kert. A tulajon olyan szerződés, melynél fogva lemondunk mindenről, ami
kívül esik négy meghatározott fal területén.”
Szeretettel ajánlom olvasásra! Halmos Monika, sóskúti füvesasszony https://webshop.halmosmonika.hu/index.php/koenyvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése