Vajon Sisi szerette-e a császármorzsát? Vagy éppen Ferenc József kedvence volt? Hogyan került a császári asztalra az ibolyatorta, kik készítették a kandírozott ibolyát? Vajon az udvari cukrász találta-e ki az islert? Hogyan került a Sisi regénybe a somlói galuska? Ilyen kardinális kérdéseket is boncolgattunk, sok gyönyörű étel- és tájfotóval, a kort bemutató idézetekkel tarkított előadásban - és persze kóstoltunk is... ízek, mint a mesében...
Mese volt talán, egy évvel ezelőtt az Andrássy palotában, a Budavári Művelődési Ház szervezésében… olybá tűnik, mintha egy évszázada történt volna…
Behúzódunk a házba, a korai alkonyban oly jól esnek a meleg falatok. Most, hogy több időt töltünk otthonunkban, kényeztessük magunkat egy picit olyan finomságokkal, amelyek nem minden nap kerülnek az asztalra. Az ember ilyenkor vágyik a messzeségbe is: távoli tájakat, elmúlt élményeket idézhetünk vissza egy-egy finom fogással, ínyenc asztali örömmel.
Idén csak ábrándjainkban jelennek meg az osztrák síterepek, a hegyi hütték hamisítatlan hangulatával, de a hófödte hegycsúcsok közt elfogyasztott fogásokat becsempészhetjük a házi kínálatba. Nálunk nagy sláger a császármorzsa – legyen tél vagy nyár, bármikor örömmel veti rá magát a család, egy tartalmas leves után az ebéd pazar megkoronázásaként.
És valóban, a császármorzsa „koronás” finomság. Egyik Bad Ischl-béli tartózkodás során a szakács egy könnyű desszerttel szerette volna meglepni Sisit, vagyis Erzsébet királynét. Tudvalevő volt, hogy Sisi szereti a puha, könnyű ételeket. Az Alpokban a hegyi pásztorok, a sajtkészítők (a sajtkészítőket Kaser-nak hívták) egyszerű fogása volt a Kaserschmarrn: lisztből, tojásból, tejből vagy grízből, zsírban sütve, egyenesen a serpenyőből kanalazva-eszegetve – ennek próbálta a lelkes szakács megalkotni császári változatát. A tojásfehérje felverve került bele, vajban sütötte, vaníliával finomította, mazsolával gazdagította. Ez utóbbit viszont Erzsébet nem szerette – ezért a császármorzsa sem lett a kedvence, Ferenc viszont nagyon megszerette, szilvaröszterrel vagy almakompóttal szívesen ette, és Ausztria ikonikus ételévé vált. A neve is átváltozott Kaiserschmarrn-ra, egy i betűt hozzátéve máris császárivá lépett elő.
Császármorzsa
Hozzávalók: 4 tojás, 8 dkg cukor, 5 dl tej, 16 dkg finomliszt, 16 dkg búzadara,1 citrom és 1 narancs héja, 5 dkg mazsola, 0,2 dl rum, 10 dkg vaj
a tálaláshoz: szilva-vagy baracklekvár, vagy almapüré
A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. A tejet, a lisztet és a búzadarát hozzáadjuk. Simára keverjük, a reszelt citrom- és narancshéjat, végül pedig a keményre felvert tojáshabot is beleforgatjuk. Hűtőbe téve kb. 50 percig pihentetjük, hogy a dara kissé megdagadjon. A mazsolát vízbe áztatjuk. Ha kellően megduzzadt, a vizet leöntjük róla, és a rumot rálocsoljuk. A vajat egy jó nagy serpenyőben fölolvasztjuk, majd a masszát beleöntjük. Közepes lángon, folyamatosan kevergetve 10-15 percig sütjük. Az eleinte ragacsos massza a végére szép aranysárga, morzsalékos lesz. Tálalás előtt a mazsolát belekeverjük, és aki szereti porcukorral is megszórhatja. Szilva- vagy baracklekvárt kínálhatunk mellé.
Forrás: Halmos Monika www.rozsakunyho.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése