2010. december 17., péntek

Nevenincs vacsora

Amióta kábeltévén lehet nézni nálunk a mulatságos főzős csatornákat, és még ezen felül egy remek munkán is dolgozom, rendre összefut a számban a nyál: és sorra meg kell főzni a jobbnál jobb recepteket! Nos, nem a kecsöpös békönbe csavart rösztimuffin ejt csábításba, bár ennél megtorpantam és egy darabig nem nagyon kerültem vissza munkaképes állapotba: élénk képzelőerőmet mindet össze kellett szednem ahhoz, hogy belegondoljak: brrr, ezt inkább ne! De a maradék krumplipüréből készült kis fészkecskék, amik egy-egy tükörtojást melengettek, igen csak megremegtették szívemet! Aztán a burgonyás tésztába bugyolált bécsi virsli, forró zsírban (!) kisütve,  csípős paprikás szósszal: mennyei vacsora volt! Legutóbb egy angol séf után szabadon készült a vacsora: erdei gombákat pirítottam a serpenyőben, kakukkfűvel, tört borókával, majd az egészet beborítottam egy tenyérnyi burgonyás tésztával ( megint ez a tészta... és ebből lett a szilvalekváros lepény is, csak abba került egy kis sütőpor, meg fahéj....) megöntöztem füstölt szalonna maradék zsírjával, és zsupsz, be a sütőbe! Mire végeztem újabb halom gasztronómiai csemege átolvasásával, elkészült: és olyan gyorsan felfaltuk, hogy alig szusszantunk: kellett is locsolgatni a Józsi bácsitól hozott muskotályossal. Aztán az üres serpenyő láttán merült fel: hol is a fényképezőgép... mert le kellett volna fotózni... de ekkor már csak az íz-emléke lebegett az estébe... Nevenincs vacsora, kép nélkül...

Nincsenek megjegyzések: