2011. augusztus 21., vasárnap

Lecsófesztivál

Hogy miért "lecsót a keceléből" a címe a zsámboki lecsófesztiválnak, annak járjon utána mindenki, akit érdekel, vagy legalábbis jövőre látogasson el a lecsófesztiválra. Ugyan nincs messze innen Zsámbok, és egy takaros kis falu- nem is értem, miért nem mentem el eddig is oda?! Lágy dombocskák, szépen művelt földek, sok-sok fóliasátor, s aztán egy kis kedves település. Messziről érzik a lecsó-illat: majd' 50 kondérban, bográcsban fortyog a lecsó, remek hangulat, és igazán szívélyes vendéglátás. A lecsó, ez a kicsit balkánias, de ízig-vérig magyaros fogás sok oldaláról mutatkozott be: a paprika és a paradicsom házasságában megjelenő harmadik  - aki lehetett karcsó és üde, mint egy cukkini, szokatlanul kedves, mint egy büszke padlizsán, vagy csak gazdagította, úgy, egyszerűen: tarhonya, virsli, kolbász, szalonna, s ki tudja, még mi... a lecsó kóstolásból sose elég... Az előre beharangozott kis előadásom is sikert aratott, bár a hallgatóság a képek nézegetése közben gondolatban már a lecsós kondéroknál időzött, azért csak maradt valami emlék a a laptop és lecsó összefüggéséről, a vizuális környezetszennyezésről, a fotók fontosságáról...

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...