Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

A sosem múló tökleves és a csuka estéje

Kép
Az ünnepek közti végeláthatatlan vendégjárás egyik állomása keresztfiaméknál. Itt rendre izgalmas és nem mindennapi a lakoma: sok-sok izgalmas élményben volt már itt részünk, nem untatom ezzel a szegény olvasót, írtam már róluk máskor is. Nos, a mostani igen kellemes és nyugodt légkörben zajlott, mécsesfénnyel, és annyi mozgalmassággal, ami egy ilyen, az ünnepek végéhez közeledő meghittséghez kell. Chilis tökleves: az egyik téli kedvencünk, és el kell árulnom: épp e házból oroztam el a receptet valamikor. Bár a titkot akkor sem kötötték az orromra, így rendbe improvizálnom kell, no de sebaj, a chili, a tök szépen egybekel a többi fűszerszámmal: fokhagymával, korianderrel, tetejére hintett magvakkal. Jólesik a hideg időban a gyomornak, amikor már töltöttkáposzta- és beigli-túladagolástól szenved. A másodikként tálalt hagymás-krumplis csuka - Pali fogta-csuka - szalonnaköntösban érkezett, és bőséggel locsolták meg tejföllel, éppen megfelelőre sült... csak az a kár, hogy annyi, de annyi …

Mérlegre tettem: 2011.

A decemberi ködben elmerengtem, vajon mit is adott nekem ez az év. Így visszatekintve talán sokkal többet, mint amennyit január elsején remélhettem volna! Ha csak a családomat tekintjük, gyermekeim ide-oda utazgattak a világban, a facebook jóvoltából követhettem őket Barcelonába, Palermoba, Las Vegasba, legkisebbik leányom sikeresen leérettségizett, és néhány derűs napot töltöttünk kettesben gyermekkori álmaim színhelyén, Pécsen. Ez jó inspiráció volt a baranyai útikönyv megírásához! A Teremtő jóvoltából az országnak majd’ minden szegletében jártam, sokaknak vittem el küldetésemet, az ehető virágokról szóló mesét. Jó szívvel gondolok vissza a Tokodaltáróra, Oroszlányra, az ócsai kedves kis közösségre. De hasonló szeretettel öveztek Erdőkertesen, Pécelen, no és nem maradhatnak ki azok az érdeklődők, akik a júliusi télben taliándörögdi templomban vagy a noszlopi Légiós teremben hallgatták szavaimat!  „Laptop és lecsó” címmel pedig a zsámboki Lecsófesztivál látogatóit kábítottam képpel-sz…

Kaiserschmarren

Kép
"Hat kanál finom lisztet és kis sót hideg tejjel összeelegyitünk és palacsintatésztánál sürübb péppé alakitjuk tiz tojássárga és tiz fehérje fölvert habjával. Lábosban tizennégy deka zsirt hevitünk, a tésztát fölkavarva beleöntjük és folytonos keverés mellett addig sütjük nyitva, mig az egész pép egy gombóccá tömörül és a lábos fenekéről leválik. Most a sütőbe tesszük piritás végett és gyakori fölkavarás mellett morzsókává piritjuk és vaniljás cukorral megédesítve, öregszőlő hozzáadásával tálra tesszük." forrás: (A divat újság főzőkönyve 1909.) kép: 2011. január, Ausztria

Mi a túrós van Noszlopon?

Kép
Mi a túrósnak mész oda? - kérdezte öcsém, aki azért valamicskét sejthetett, hogy miért megy oda az ember: jó dolgában, ha jót akar enni. Járt már ő is ott, a Lucullus Fogadóban, és lakmározott az ottani finomságokból. Nos, nekem, és társaimnak is volt lehetőségünk lakomázni: a pölöskei udvardísze leves, az alásonyi disznóderék után derekas dolognak mutatkozott még egy noszlopi nagytúróst is bekebelezni! Hogy mi ez utóbbi, azt nem árulhatom el: aki szeretné megtudni, zarándokoljon csak el Szabó Péterhez Noszlopra. Aki meg már járt ott, úgyis tudja, miről beszélek!
A lakomának azért volt némi előélete is: a Gasztro Akadémián vettünk részt, ahol kiváló előadók mélyítették el és csiszolták gasztronómiai jártasságunkat, melyről azután egy szigorú bizottság előtt kellett számot adnunk. Bizony, én is tudtam meg érdekes dolgokat a virágaimmal kapcsolatban!! A diplomaosztón a Lucullus Gasztronómiai Társaság , beöltözött tagjaitól vehettük át megérdemelt papirosainkat egy fényes ünnep keretében…