Milyen szép is a nyelvünk, hogy egy-egy tőből milyen gyönyörűséges szócsoportot lehet alkotni! Kedv, kedves, kedvtel, kedvesem, kedvesség. Tisztel, tisztelet, tisztesség, tiszteletlen, tiszteletdíj.
Nos, most ez utóbbiak gondolatsora miatt ragadtam tollat.
Idén eddig 5 alkalommal vettem részt ingyenes előadáson. Úgy
volt ingyenes, hogy a részemről. vagyis a szervező kisírta, hogy nincs pénze,
szegények, de szeretnék, és mégiscsak… és az áldott jó szívem megesik ilyenkor.
Aztán az ingyenes előadásra jól öltözött hallgatóság érkezik gyönyörű, nagy
autómobilokkal, és eszük ágában sincs könyvet venni, csak az ingyen kóstolóig
várnak, aztán usgyí, el. ( Mert a szervezők kecsegtetnek azzal is, hogy jöjjek
el, annyi könyvet vesznek meg, hogy az csuda! Egy kedves kis településen
nemrégiben megegyeztünk, hogy az útiköltségemet kifizetik, aztán vesznek majd
sok-sok könyvet. Mivel megbeszéltük,
hogy én honnan jövök, s ők hol vannak – így a távolsággal eléggé tisztában
lehettek. Szívesen ide is írnám a Veszprém megyei település nevét, ahol az
előadás előtti napon közölte a szervező: bizony, nem számítottak ennyi
útiköltségre, még a felére sem. Amire gondoltak, az még a NAV által adható
költségnek is töredékére rúgott. A hallgatóság pedig vett 1, azaz egy könyvet.)
Legutóbb is eleget
téve az invitálásnak, ahogy illik,
felkészültem, odautaztam – nem keveset. Aztán az államtitkár úr késett, betettek még
egy ingyen lovas programot, így kaptam a szünet és a vágta közt 13 váratlan
percet, hogy előadhassam - az akkor még kávézó és kvarterkázó társasának, amit
szerettem volna 25 percben. A távirányító nem működött, „nem szoktak ilyet kérni,”
mondta a „kezelője”, majd ő nyomkodja nekem a gombot. Aztán a 10. percben belém
fojtották a szót: irány a lovarda! Én meg illedelmesen végigültem az egész
programot, nem tolakodtam az ebédnél - így nem is jutott nekem, se káposzta, se
kávé, se egy köszönő szó. Nem tudom,
fontos-e, de én voltam a nap egyetlen nőnemű előadója.
Aztán egy újabb felkérés, egy olyan, országos rendezvényre, ahol nem kevés belépődíjat szednek, a kiállítóknak is mélyen zsebükbe kell nyúlni... és legyen ingyen fellépés! A sokadik időpont-egyeztetés, mert a sztárséfek időbeosztásához alkalmazkodni kell... igaz, én nem vagyok sztárséf, de el kellene dönteni, tényleg van-e rá igény, és tényleg fontos-e, hogy én, ott, legyek, az "érdekes" műsorommal. Ha nem olyan fontos, akkor felejtsük el a dolgot. Csak azért, mert érdekes, és mert majd cikket ír róla valaki a kiállítás oldalára, azért nem. Bohócnak már öreg vagyok, és tettem le már annyit az asztalra, hogy tényleg nem. Megjelent már több mint 80 könyvem, a minap is teltház volt a Virágkonyha előadásomon, az "önnek reklám" abban az időpontban, amikor már mindenki hazamegy, ezt nem, köszönöm.
Aztán egy újabb felkérés, egy olyan, országos rendezvényre, ahol nem kevés belépődíjat szednek, a kiállítóknak is mélyen zsebükbe kell nyúlni... és legyen ingyen fellépés! A sokadik időpont-egyeztetés, mert a sztárséfek időbeosztásához alkalmazkodni kell... igaz, én nem vagyok sztárséf, de el kellene dönteni, tényleg van-e rá igény, és tényleg fontos-e, hogy én, ott, legyek, az "érdekes" műsorommal. Ha nem olyan fontos, akkor felejtsük el a dolgot. Csak azért, mert érdekes, és mert majd cikket ír róla valaki a kiállítás oldalára, azért nem. Bohócnak már öreg vagyok, és tettem le már annyit az asztalra, hogy tényleg nem. Megjelent már több mint 80 könyvem, a minap is teltház volt a Virágkonyha előadásomon, az "önnek reklám" abban az időpontban, amikor már mindenki hazamegy, ezt nem, köszönöm.
Úgyhogy az ingyenes előadások kora lejárt, kedvesek, ilyennel ne is keressenek.
Van-e egyáltalán értéke annak, ami ingyen van?! Kedves Érdeklődők, szeretném, ha megbecsülnék a szellemi munkát! Nekem is
minden pénzbe kerül: az utazás, a cipő, a ruha, nem beszélve az előadásra való
felkészülés, az IDŐ – és akkor még nem is
beszéltünk a kifizetendő kötelezettségekről, az állam által elkívántakról. Csak
azért, mert derűvel nézem a világot, nálunk nincs kolbászból a kerítés, és több
a koppnap, mint a hopp.Valószínűleg Ön is kap pénzt a munkájáért, nem igaz?!
Nagyon szívesen teszek eleget a meghívásoknak, örömmel
megyek bárhová, de csak akkor, ha munkámat becsülettel honorálják. Vagyis:
TISZTELETDÍJAT kapok: tiszteletet és tisztességes megbecsülést. Ahol az ÉRTÉKET becsülik, nem a tiszavirágéletű celebséget. Lejárt
az az idő, hogy megessen mindenkin a szívem.
Tettek róla embertársaim, hogy meghozzam ezt a döntést: inkább kifekszem
a fűbe, nézem a madarakat, babusgatom a szeretteimet, vagy festegetek
jókedvemben, mintsem csak azért menjek el valahová, hogy ki legyen pipálva egy
esemény.
Kedves Érdeklődők, kérem, vegyék ezt figyelembe, és ennek
tudatában juttassák el felkéréseiket, melyeket nagy szeretettel fogadok!
2 megjegyzés:
Már Winston Churchill megmondta: Nincs ingyen ebéd!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen keserű tapasztalataid vannak...
Olyan szép a blogod, gyakran bekukkantok ide...és van könyvem is Tőled.
( Csöpinek is puszi. Cs.Bori)
Jól döntöttél, hogy ezután kérsz "valamit valamiért"!
Megjegyzés küldése