Levendula varázslat olasz módra - Lavanda di Venzone

 Venzone egy kisváros Olaszország északkeleti csücskében. Néhány éve említette egy kedves barátom, hogy járt ott egy levendulafesztiválon. Ő maga nem igazán a levendulakedvelők táborát gazdagította, de jó szívvel ajánlotta nekem.
Kicsit ki is ment a fejemből, de amikor most megpillantottam a város nevét tervezgetés közben a térképen, nyomban beugrott, mit is regélt nekem Kovács Feri.
Tehát egy kis kitérő Grado és Graz között Venzonéba. A Dolimotok amúgy is mindig csábító hely, gyönyörködésre akkor is adnak okot a hegycsúcsok, a zord sziklák, ha csak átutazni jut idő.
A nyár éppen búcsúzni készült, elő kellett venni  a kardigánt, de a reggeli zápor után épp kezdtek elillanni a felhők, hogy már sejthessük, milyen gyönyörűséges hegyek keretezik a panorámát.
Venzone egy tündéri kis város, ódon városfalak közé szorítva. 

 Mindig lenyűgöz, amikor ilyen öreg köveken koppan a léptünk, szinte hallom a sok száz éve itt éltek nyomait is.

A városka képéből kimagasló gótikus templom csodás délelőtti fényjátékkal köszöntötte hálaadásunkat.

Itt tudtuk meg, hogy a legnagyobb pusztulás 1976-ban érte a várost, és főként a templomot, amely majdnem a földdel vált egyenlővé. Abban az évben egymás után három földrengés rázta meg a  környéket. Ennek  esett áldozatul a templom, amelyet most régi pompájában lehet megtekinteni.
De nem is ez a város vonzereje - legalábbis a magamfajta virágbolondnak. Ennyi levendulás boltot, amelyet ebben a csöppnyi városkában leltünk, talán nem is lehet találni máshol. Mind teli olasz temperamentummal, csuda délszaki hangulattal.

 Imádom a kisvasutakat is (aki nem tudná, valamikor úttörővasutas is voltam...), a levendulás favonat igazi kis unikumnak tűnt! Ilyet én is fogok csinálni a kertbe - épp ma hoztak egy teherautó fát... hátha nem fogy el télen mind.
A boltban csupa levendulamintás kerámia, tálak, vázák csuprocskák - meg kell tanulnom olaszul is, mert az általam beszélt nyelvek egyikén sem tudtunk értekezni, sem itt, sem a többi boltocskában. Ebből látszik, hogy a külföldiek még nem nagyon fedezték fel Venzone levendulás gyöngyszemeit!

Olykor én is kóstolok, nem csak kóstoltatok: levendulás és rózsás grappa, jajjjajjjj...  virágos krémlikőrök, levendulás habcsók... kekszek csokisan és kukoricalisztből.
És végül, de nem utolsó sorban, levendulás zselécukorka, amivel hűen lehetett volna azt a kedvenc mondatomat illusztrálni: " A levendula használatakor ügyelni a kell a MÉRTÉKre: az ellevendulázott étel olyan érzést kelthet, mintha lenyeltük volna a szappant."
Ízlések és pofonok.....

 A lila bicikli ma már majdnem kötelező egy magára valamit is adó levendulás boltnál, itt egy gyerekbringát fújtak le lilára a kis paddal együtt, a műfű is lila ... a bolt másik oldalán azért ott van a rendes felnőttbicikli is!

Levendula három szinten: Palazzo di Lavanda! A venzone-i "levendula-központ".
Szerencsére a levendula nem ismer nyelvi határokat, így jól elboldogultam kb. 30 szóból álló olasz szókincsemmel is, sőt, jutott belőle a vendégkönyvbe is - hátha olvasni is csak olaszul tudnak.

De a levendulából és a lila varázslatból annál többet tudnak kihozni, csak ámultam, de tényleg.

A levendula szinte kívánja, hogy rusztikus környezet és vidéki báj vegye körül: a középkorból, vagy még annál is régebbről maradt kőnél jobb padló nem is illene hozzá. A kapualjban azt sem tudja az ember, merre nézzen.
Aztán egy szűk kis lépcsőház - és bekukkantok, mert kukucskálni mindig csupa izgalom: lépcső, lépcső, és minden kanyarban valami újabb ötlet, újabb illatos meglepetés.

Levendulagöncöt vett magára a próbababa. Lehet, hogy jövőre, ha lesz friss, ezt is kipróbálom, élőben?

A levendulás fürdő...

A kedves kerámiák kiállítása.

Levendulás lámpa. És nézzétek meg ezt a különleges megoldást a mennyezeten! A vékony flízen szétszórt virágok, egészen rusztikus hangulatot adnak az enteriőrnek. Legalábbis én imádom az ilyen természetes "rendetlenséget".
 
A kis kerámia "kotyogók" összehozzák a kávét meg a levendulát - bár csak dísznek jók, annak viszont nagyon. És ha már az utazásunk egyik célpontja éppen a kávé volt, hát mindenképp ide kívánkozik a levendulás kotyogó. (Hogy mit láttunk-ittunk a Kávé világnapján Triesztben, arról is hamarosan olvashattok.)
Amúgy a levendulás kávé is egészen finom tud lenni, próbáltátok már? Találtok hozzá a jó kis receptet a Levendula 2.0 című szakácskönyvemben.

Remélem, ezzel a néhány képpel sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogyha éppen arra jártok, ugorjatok be  legalább egy villámlátogatásra Venzone-ba.
Vagy a jövő évi levendulafesztiválra... persze, összekötve egy kis hegyi túrával a Dolomitokban, vagy megmászni a Marmoladat...
De addig is kukkantsatok be  hozzám, ahol most nagy kedvezménnyel vásárolhatjátok meg könyveimet - akár személyre szóló dedikálással!