2016. november 23., szerda

Lassulj le, ez itt és most advent...

A kert téli álomra hajtotta fejét, bevackolódott puha mulcsba. Most már tényleg eljött az idő, hogy az év végi ünenpekre készülődjünk: nálunk ez Katalinhoz van időzítve.
Először a "Slow Christmas" címmel kacérkodtam, de mindig és mindig előjön belőlem az író, és az, hogy hiába olyan divatos, mégse használjak idegen és idegen-szerű szavakat - pedig aki nem az X generációhoz tartozik, talán inkább felfigyelne rá. Slow Xmas.Sebaj.
Lassulj le - ezt egy kis baranyai faluban olvastuk egy falra festve a vasútállomáson - és akkor is a szívemből szólt, lassulni mentünk oda is.
Nos, ebben a "karácsonyváró" zűrzavarban az igazi öröm az elvonulás, az új kertbe. Mint minden évben, most is a kertből kerülnek ki a díszek, egyszerűségükben is elegánsak, és nem kerülnek egy fillérbe sem.
A hideg reggeleken nem is kell egy mozdulatot sem tenni, a természet díszbe öltözteti az utolsó bátor rózsákat. Csodaszép a zúzmara-köntösük, nem győzöm nézegetni őket.
Igazi ünnepi virág, a tél üzenetével...


Ugye, milyen kedves és egyszerű ez a gyertyás összeállítás? Egy bambusztálba állított termetes gyertya, és a kertből hozott kincsek: a nagy szerelmem, a borostyán - szerintem az ünnep egyik leghálásabb és legsokoldalúbb kelléke. A narancseper egy-két hétig finoman illatozik - azután sajnos megrohad, de addig pazar dekoráció.A koszorúk alapjai az őszi kerti munkákkor készülnek. A gereblyézés, talicskázás, ásás közben olyan kellemes néhány koszorút megfonni a levágott ágakból, indákból.Így készül koszorúalap vadrózsából, loncból, komlóból, borostyánból, vadszőlőből - mikor éppen minek kell nekiesni a metszőollóval kegyetlenül. Szépek és egyediek. Egy kis élet a kertből - hiszen ott telik az év, ilyenkor pedig legyen itt bent is, egy kicsikét.


 Egy-egy míves tányér olykor megihlet... és előkerül több régi kellék, és akkor nincs megállás. Egy öreg deszka, amit amúgy a hétköznapokon háttérként használunk, most ünnepi asztalkává lépett elő. egy hokedlire rögzítettem, így alacsony, könnyen lehet ránézni.. a kora délutáni napsugár surlófénnyel kedveskedik neki...


 Hogy ne álljon üresen a kosár abba is kerülnek mindenfélék - ezt már a legkisebbek is el tudják készíteni, segítség is alig kell hozzá! A kis koszorú a dédinek készült, apró ledes gyertyácskákkal - ne legyen baj, ha magára hagyná őket... A világítós virgácson is ledek sorakoznak, a hosszú téli délutánokon szépen sorban gyúlnak ki a fényecskék, mert az úgy, de úgy kell a léleknek.. és kezdődnek az ünnepi illatok is. De ezt sem lehet úgy, durr, bele, teli forraltbor-mézessüti-fenyőfa illattal, csak lépésről-lépésre, szépen, sorban, előbb az alma, a száraz galagonya, a boróka, aztán majd jöhet a többi, hogy Szentestére a mazsolás borleves és az angyalszárny kettősében kiteljesedjék...

 A szépséges komód az öreg porcelánokkal: minden nap más és más... most éppen mikulásvirágokkal pompázik, de aki erre jár, tudja, hogy nap nap után egyre több és izgalmasabb dolog kerül majd ide.Mindig egy picivel több, ahogyan közelebb kerülünk az ünnephez.

És persze az a bizonyos rózsás szekrény is felkészült az ünnepekre: ki ne hagyjátok, fényesítsétek az ünnepeteket virágokkal, virágos ajándékokkal!




Nincsenek megjegyzések: