A „furcsa ízvilágot” most úgy kellett érteni, amint azt már
párszor átélheti itt az ember: nem az, aminek látszik. Vagyis, pontosan az,
csakhogy a látvány a mi agyunkban egészen mással párosul. Egy szendvics láttán,
melyben salátalevelek, paradicsom szeleteke kelletik magukat némi majonézzel,
nálunk nem kívánnának mazsolát. Azt meg pláne nem, hogy még egy kis
kristálycukor is ropogjon a fogunk alatt. De nem lehet nem megenni.
Hsziamen metrója most épül, a „hamis metró” az út felett,
zárt pályán haladó buszokból áll. Akinek nincs bérlete, zsetont vehet, azzal
lehet belépni a területre – miután a poggyászt természetesen átvizsgálták. Fő a
biztonság. A BRT területén dohányozni és köpködni tilos – nem is láttunk még
ilyen feliratot. Míg a buszhoz eljutottunk, az utcán töméntelen, fehér ingbe és
nyakig úttörőnyakkendőbe öltözött kisebb-nagyobb gyerekbe botlottunk. Csak
mosolyogtam rajta, mert egy igazán dejavú élménykép jött elő a hetvenes évek
elejéről: Pécsett töltött gyermekkorom bánatos idejében sorjáztak így a pajtások
ki az iskolakapun. A kapu az utánvárosi lakótelep magas házai mellett volt:
csupa emeletes betonképződmény, csupa piros nyakkendő. Csak itt meg kell
szorozni mindent százzal – a gyerekekét, meg az emeletekét is. A buszon a helyi
televízió adását élvezhettük, abból tudtuk meg, aznap kezdődött a
pártkongresszus – valószínűleg emiatt volt az ünnepi öltözet. De kicsit
repesett a szívünk, mert magunkban mi is ünnepeltünk, október 23-át, és a
lélekben való emelkedettséghez nagyban hozzájárult az ünneplőbe öltözöttek
hada.
A busz pontosan a korlát nyílásánál állt meg, gyorsan és
pontosan haladt. Aki nem ismeri a nyelvet, nem fog egykönnyen elboldogulni
ezzel a járművel, mert nem sok latin betűs segítséget nyújtanak.
Csúcsforgalomban viszont, amikor hatalmas tömegek kívánnak utazni rajta,
kiabáló alkalmazottak taszigálják be az embereket, a lehető legoptimálisabb
helykihasználás érdekében.
A gyorsjárat előnye, hogy az utak felett megy, nem
korlátozzák az autók a buszok útját. A magas, kék lábakon álló út alatt, ha nem
fut másik út, parkokat, zöld felületeket vagy éppen a hibrid taxik
töltőállomásait alakították ki.
Az elmúlt évben pedig elkezdték a magasban futó
kerékpárút-hálózat kialakítását, a buszok alatt, az autók felett. Mi éppen egy
Decatlhlon sportáruház felett kerestünk a kazalba hányt biciklik közül
megfelelőt. Több éve vezettek be a városban a mi Bubinkhoz hasonló kerékpáros
szolgáltatást, ám hamarosan sokkal jobb kondíciókkal jelentek startup
vállalkozások, újabb és újabb kerékpárokat állítva szolgálatba. Most úgy néz
ki, több a bicikli, mint az ember, és mivel ezeket nem kell visszatenni oda,
ahonnan elvették, hanem bárhol ott lehet hagyni, népszerűek – és ott is hagyják
őket bárhol, pont, mint eb a Szaharát. Gyerekek és felnőttek is vadásznak a
lezáratlan kerékpárokra – pedig elég egy alkalmazást letölteni, és a használó
nem csak egy hónapig ingyen használhatja a kerékpárt, hanem a megtett
kilométerek arányában kedvezményekben részesül mindenféle online boltokban.
Persze, nyelvtudás nélkül ez sem működik, és a biciklikért külföldi
bankkártyával, sem készpénzzel nem lehet fizetni, csak applikációval. Így a
turistákat szinte teljesen kizárták e szolgáltatásból. Egyes kerékpárokat úgy
alakítottak ki, hogy már a tervezésnél gondoltak a rafinált kínaiakra: csupa
olyan alkatrészből állnak, amelyeket semmi másra nem lehet felhasználni.
Majdnem vandálbiztos bicikli – persze, ezzel bizonyos kompromisszumokra kell
számítani.
No de nekünk volt alkalmazásunk, kínai kísérőnk, lett
biciklink, mégpedig a nagyobb méretűből – mert sok olyan, hogy magam is úgy
éreztem magam rajta, mint majom a köszörűkövön. Öt éve nem ültem biciklin – a
műtét után egyáltalán nem esett jól ráülni, így a kerékpáromat el is adtam. De
itt ezt nem lehetett kihagyni – és Gyuri biztosított róla, hogy felfelé
egyáltalán nem megy az út – én meg hiába múltam el már fél évszázados, hát
elhittem. Mert amúgy olyan út nincs, csak a mesében, és itt se volt, de az út
egyébként kitűnő, széles, biztonságos, gyönyörű kilátással, tényleg profi módon
kialakítva. Kerékpár-tároló helyekkel, nyilvános illemhelyekkel, nagyrészt
árnyékban – ez, ugye, az ittenieknek fontos, akik, amint kisüt a nap, védik
magukat a sugaraitól. Kellemes volt a városnézés két keréken, alig találkoztunk
másokkal. Az információs táblák számunkra olykor értelmezhetetlenek voltak: nem
csak azért, mert latin betűket sehol sem találtunk, de volt, amit nem igen
tudtunk megfejteni. Vajon a „kalapácsot, fogót és csavart a hídról ledobálni
tilos” jelzésű mit jelenthet valójában?
Az út jó negyven perc kerekezés után kényelmes kerékpárúton
folytatódott a tengerparton. Itt kisebb baleset okoztunk, mert egy robogón ülő
horgász olyannyira elbámulta a pálmák alatt kerekező szőke európaiakat,
bennünket, hogy belerobogott egy bokorba.
Végighaladtunk gyönyörűséges parkokon, tengeröböl mellett,
áthaladtunk egy hídon, megcsodáltuk a yachtkikötőt – aztán egyszer csak ott
találtuk magunkat a megszámlálhatatlan sávos úton – és mentünk tovább. Egészen
meglepődtem magamon, milyen magától értetődően kerekeztem be a kereszteződésbe,
ahol innen is-onnan is autók közeledtek vészesen, kb. úgy lehetne elképzelni,
mintha egy szép nyári délelőtt átbicikliznék az Örs vezér téren, amikor nem
működnek a közlekedési lámpák. Így aztán mentünk tovább, mintha mindig is kínai
biciklisták lettünk volna, egészen a százéves világító toronyig. Itt aztán
megváltunk jó kis járgányainktól, mert a parkban kerékpározni nem szabad.
Igazán ezen a napon éreztem meg az igazán felszabadító és
örömteli szabadság élményt. Azt, amikor nincs rajtam semmi felelősség,
legfeljebb abban kell döntenem, hogy marhahúst akarok-e vagy halat enni, és
mindent intéznek helyettem – én meg élvezem az életet. Nem rossz egyelőre, meg
lehetne szokni.
Ha tetszett, kérlek, ajánld másoknak is, akik szívesen
barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el honlapomra is, ahol sok-sok
érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe, megtisztelsz egy dedikált
példány vásárlásával. Virágos világomból csak egy kis kitérő az oly messzi
Távol-Kelet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése