A dédi kertjében hátul, ahol nyaranta hűvös árnyat borított
a pincetetőre az akác, május végén pedig a turbolya ontotta erős illatát, kora
tavasszal medvehagyma hajtott. Amint lettek valamire való levelei, levesként
láttuk a tányérban. Tejföllel, csöpp fehérborssal, semmi mixelés – hol volt
akkor még a hipphopp-botmixer, csak úgy apróra vágva. Pirított zsemlekocka
dukált mellé, és ettük, mert jó volt – és tavasszal mindig volt. Mici nénitől
tanulta a receptet, tehát Bécsből importálta a készítését – Mici tante a Wienerwald
déli lankáin gyűjtötte a friss tavaszi zsengeséget.
Amíg tartott a medvehagyma szezonja, ettük tejfölbe aprítva,
friss kenyérhez, héjában főtt burgonyához, vagy salátaként. Amíg tartott
belőle, került a konyhára, aztán jött a többi tavaszi zöld, a medvehagymát
senki se hiányolta – örültünk neki tavasszal újra.
Olyan természetes volt a medvehagyma tavasszal, mint később
a bundában sült akác, vagy a bodzafánk – így szót sem ejtettünk róla
feleslegesen.
Aztán sok-sok tavasz telt úgy el, hogy épp azidőtájt nem
jártam a dédi kertjében, és eszembe se jutott a medvehagyma. Olykor, egy-egy
túrán került a hátizsákba egy-egy csokorral, egy kicsi tavaszi nosztalgia, s
éppen ezért írtam is róla a Kertbarát Magazinban, a Magyar Konyhában s a többi
lapban, ahol publikáltam, örüljön neki más is.
S aztán egyszerre, ha nem csal az emlékezetem, talán egy
évtizede lehetett, a medvehagyma hirtelen betoppant a konyhai divatba.
Úton-útfélen lehetett medvehagymás kínálatba botlani, amely vendéglátós lépést
akart tartani a trenddel, az ki nem hagyhatta a medvehagyma levest, a
medvehagymás pogácsát, pesztót, gnocchit és társait. Szinte minden városlakót
is lázba hozott a növény. Aki nem evett medvehagymát tavasszal, az nem is
létezett talán.
Panellakó barátném is izgatott lett tőle, én meg jó
szokásomhoz híven, meséltem neki: medvehagymás mesét. Madárdalos erdőről, ahol
az égig érnek a bükkök, s alattuk lágyan ring az áprilisi szélben a medvehagyma
szőnyeg. Itt-ott csillaglanak már fehér virágai, az erdőt átszövi a bájosan
édeskés hagymaillat… tudtam róla mesélni, hisz oly sokszor voltam már részese
túráink során a Mecsekben, a Gerecsében ennek az élménynek. Nosza, menjünk,
mondta, ezt ő is látná, meg szedne is. Erdőhöz nem szokott, gyaloglást nem kívánó
kirándulást terveztem, igazi városlakóknak. Szelíden zöldellő mezők közt
autóztunk, aztán el, egészen az erdőig. Nos, most lesz hamarosan a csoda, még
egy kanyar, s elébünk tárul a magasztos medvehagymás-bükkös, gondoltam, s
izgatottan vártam, milyen lesz a hatás: panelból a természet templomába!
Az út szélén hosszú sorban autók sorakoztak, a fák közt
rosszul öltözött emberek hajlongtak, és sarlóval vágták a zöld leveleket, nagy,
fekete zsákokba gyűjtve gyömöszölték be az autókba. Trágár ordibálás mindenfelé.
Nesze neked erdei idill.
És igen, mesélték vendéglős barátaim, hogy ilyentájt naponta
több autó kínálja nagy zsákban a medvehagymát megvételre olcsón…
Aztán eltelt néhány év, és egyszer csak arról harsogott a
média, hogy a medvehagyma veszélyes, mert össze lehet téveszteni a mérgező
gyöngyvirággal. Mekkora balgaság, gondoltam, de amúgy igen hasznos információ.
Mert felhívja a figyelmet arra, hogy nyakló nélkül ne álljunk neki ezt-azt
szedni. Akkor is azt gondoltam, meg ma is: aki úgy gondolja, összetéveszthető,
az NE gyűjtse! Senkinek se kötelező, se enni, se gyűjteni. (Érdekes: a
medvehagyma iránti őrület kissé alábbhagyott azóta. Lassan visszatér a régi
kerékvágásba, megtalálja a helyét, ott, ahová való.)
Aki biztosan felismeri, az gyűjtse. De csak annyit, amennyit
megeszik. Eltenni sóban, olajban, fagyasztva nem érdemes, mert nem lesz már
olyan jó, üde, friss íze. Beltartalmi értékéből is sokat veszít. Bármit is
írnak róla hiteltelen források. Élvezzük akkor, amikor itt az ideje. Jövőre
újra örülhetünk neki! Gyűjtsük kíméletesen, betartva az erdőtörvényt, és
gondolva a JÖVŐre is.
Aki pedig nem bízik magában, tényleg ne szedje. De kérem
szépen, ha annyira tetszik izgulni, hogy összetéveszthető, akkor miért is
tetszik megvenni az aluljáróban, banános dobozból, a napbarnított alkalmi
árustól?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése