2018. november 18., vasárnap

Fürj rózsamártásban - filmek, virágok, nyár...




Ülünk a lugasban, alkonyat mosolya játszik a lombokon, az asztalon fényűző lakoma: fürj rózsamártásban, színes rózsaszirmok ölelésében, ahogyan az a „Szeress Mexikóban” (Like Water for Chocolate) című filmben megjelent… érzéki és szenvedélyes finomság… az illatos mártásba tunkoljuk a sült madárlábakat, egy könnyű rozé dereng a párás pohárban, a puha este nehéz illatai tódulnak körénk… valahogy így képzeltük el a nyár zárását Uliczki Dórával. Hogy lesz egy este, amikor nem látogatókat fogad A titkos kert, nem a vendégek kedvére készül a Virágkonyha virágkóstolója. Amikor nem „A visszatérés a titkos kertbe” című filmet emlegetjük fel, hanem a miénk lesz az este, a szenvedélyes ízek, egyszer a magunk kedvére terítünk.


Nos, a hosszúra nyúlt kerti időszak egy picit módosított ezen – a nyári estéből így lett novemberi délután. A lonc és a havasi estike illatát meg a tücsöknótát a kandalló duruzsolására váltottuk, a kert utolsó, hűséges rózsái pedig adták zamatukat a rózsamártáshoz.

Az ötlet Dórát dicséri, magam meg a filmből próbáltam elképzelni az ízeket – anyukám nevelte a fürjeket, akik nem tudhatták, hogy életük milyen pazar módon fog bevégeztetni. Egy gazdag húslevesben merítkeztek meg úgy fél órányira, lassan gyöngyözve melegedtek, majd egy napig érlelődtek a zöldséges lében. 

Az esemény napján szárazra törölgetve, finom rózsás-rózsaborsos keveréket dörzsöltem bőrükbe, a hasüregekbe, és így is pihentek egy kicsikét – amíg a napi kerti munka, a favágás, és a vendégvárással járó teendők elvégeztettek – általam.

Aztán végre a legizgalmasabb következett: a madarak lábait hajszálvékony szalonna-szelet kötötte gúzsba, picit szisszentek, amikor a forró vaj elkezdte égetni bőrüket. A sülő vaj – amelyről Julia Child oly szépen zengett ódákat (Julia and Julie, egy újabb film, ugye) – finoman sütötte, lágyan perzselte a bőrüket, a jó tiroli szalonnából pedig leheletnyi füstös íz keveredett hozzá. 

Amikor kellően megpirultak, gyorsan átemeltem őket egy meleg tálba, a visszamaradt szaftba került egy méretes adag aprított fokhagyma, egy csésze darált dió, és a mozsárban rózsaborssal eldörzsölt rózsa. Épp csak annyi fürjlevessel forraltam át, hogy kellően sűrűvé váljon, és amikor a tűzről lehúztam, akkor került bele jó néhány kanál a mennyei és híres-nevezetes chilis rózsazseléből. 

Megkóstoltam, és nem csalódtam az eredményben: mert olyan fűszeres és mámorító volt, amilyet a film alapján egyáltalán elképzelhettem volna. Csupa tűz és jóleső borzongás.

A sült madarak megmártóztak a szószban, és a rozmaringgal pirított burgonyával együtt beköltöztek a sütőbe arra a pár percre, amíg előkészültünk a lakomához.
Igen, mert lakoma volt ez a javából, pici, de finom lakoma, a rózsa ellenállhatatlan aromájával, és azzal a leírhatatlanul komplex íz egyveleggel, amelyben benne volt az év összes öröme és jósága, a rengeteg munka és törődés, amit a kertjeinkbe fektettünk, és amiből most egy rövid időre megajándékoztuk magunkat, a saját magunk örömére.



Nos, így mulat két nő, akiknek az életét egész évben átszövik a növények. Köszönöm, Uliczki Dóra, az egész éves közös munkánkat! Most már jöhet a téli üzemmód….








Ha érdekel, miről is szól A titkos kert, vagy szeretnél részt venni egy különleges kertlátogatáson virágkóstolóval, jelentkezz ITT. Ha pedig kíváncsi vagy virágos receptjeimre, könyveimre, vagy egy üveg érzéki rózsazselét szeretnél (ajándéknak sem utolsó…), akkor a Rózsakunyhó oldalán várlak!
Mindezekről pedig első kézből értesülhetsz, ha kedveled a Rózsakunyhó Alkotóműhely FB oldalát!


Nincsenek megjegyzések:

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...