2019. március 4., hétfő

A Korchus felfújt feltámadása


 


 
Elsőszülöttem a régi családi házat újítgatja, és olykor egy-egy láda régi irat kerül elő a padlásról. Ezek rendre nálam landolnak – imádom olvasgatni régmúlt idők jegyzeteit, újságkivágásait – és ezekből olykor novellák, mesék, előadások születnek.

Nos, legutóbb Korchus Gyula irataiból került elő egy szép kis kupac – ki is volt ő valójában? Ebben én sem voltam teljesen biztos, mert a családi emlékezet itt-ott hagy némi fekete lyukat, gondolkodni valót, de annyi biztos, hogy a Rákos patak mellett állt egy malom épület még zsenge gyerekkoromban, és ott laktak Korchusok. Őrzök egy tejeskannát is, Korchus Gyula felirattal, meg néhány cédulát, ételreceptekkel.

Sok-sok évvel ezelőtt – a múlt század utolsó perceiben – amikor az első virágos könyvem született, az első receptgyűjtésemben is volt Korchus-recept: a Korchus-kranzli és a Korchus felfújt.
 

Nos, ez utóbbi leírása került bele a „Varázslatos virágízek” című könyvembe. Csak a leírás, mert a szerkesztő inkább Szép Ilonka bodzafánkjának fotóját tette be az oldalra, a felfújtak különös élete olyan, hogy frissen lélegzetelállítóak, de mire lefotóznánk őket, kissé aszott öregasszonnyá válnak. Tehát maradt a recept – ami viszont elsőrangú, furfanggal teli ínségétel. Jobb napokat látott konyhákban születhetett, s mivel bodza volt a patak mentén elegendő, május-júniusban tojtak már a tyúkok is rendesen, könnyen lehetett remegősen finom, bodzásan ízletes, borral nyakon öntve szaftos csemegét rittyenteni. A XX. század elején amúgy is divat volt különféle felfújtakkal, „koch”-okkal  koronázni meg az egyszerű étkezéseket, a hozzá ajánlott borsodó pedig szintén a kor divatját követte.

Egy szó mint száz, a bodzás felfújt jó. Annyira jó, hogy belekerült a könyvbe, és nálunk pedig bodzaidőben előfordul a tányéron is.

De amiért e bodzátalan időben előcibáltam e receptet, és visszakanyarodjak a padláspakolás nemes feladatához: kicsit körülnéztem a világhálón, mit tudok meg még e nagy kazal papír tulajdonosairól? És lám, a kulcsszavak bírására rendre a Korchus felfújtat dobta ki a gép.

Minő véletlen.
 

Az ASTRONET oldal a bodzafánk receptjével együtt hozza, természetesen forrásmegjelölés nélkül. Pikáns és bódító.


MINDMEGETTE szerint a bodzaszörpön túl is van élet, és ő is közli mind a két receptet, változatás nélkül. Vajon felmerült-e benne, hogy az egész csak kamu, és a receptet nem is lehet elkészíteni? Vagy hogy visszaél más szellemi tulajdonával?


KEK-NETWORK is nyomja mindkét receptet – egymástól ollózhatták, nagy poén.


BALAGELAPJA a másolás közben nem vette észre a tördelést, így nála véletlenül egybefolyt a két recept – aki szemfüles, észreveheti, másnál is hasonlóan van!


Gubola tanár úr is mindkét receptet belenyalábolta éves programjába.
 


A házirecepetek oldalán horvathnemagdi „Bodza, bodza, imádom!” felkiáltással hozz, a fánkot és felfújtat is:


… és ugyanő itt is, ugyanazt:

https://xmagazin.hu/xm.php?cikk_search=citromh%E9j%20kiv%E1l%F3&np=6

Hogy még minden zagyvaságot hordanak össze a bodzáról, arról ne is beszéljünk… és tulajdonképpen büszkének kellene lennem, hogy engedélyem és hozzájárulásom nélkül is hasítanak a receptjeim, bizalommal osztják meg, mert tudják, hogy ezek csakis profi munkák lehetnek. Bravó!





 
És ez öt perc merítése volt.

Kedves bloggerek, komolyan erről szól a blog/cikkírás? Mi szükség van erre? Hol vannak az egyéni gondolatok? Úttörőnek lenni nehéz feladat, folyton új és új receptekkel jönni elő, de kérem szépen: aki felhasználja másnak szellemi tulajdonát, legyen szíves, és jelezze, hol van az eredeti és HITELES forrás. Amúgy nekem így kicsit lopásnak tűnik... ha legalább egyetlenegy vette volna a fáradságot, és egy középszerű fotóval illusztrálta volna, hogy lám, én kipróbáltam, megcsináltam, s tényleg összeesett a végére... de nem...

Kedves Hűséges Olvasóim, eme kis kirohanásom ellenére nálam továbbra is saját, kipróbált, jó recepteket fogtok találni! Könyveim megvásárlásával pedig hozzájárultok ahhoz, hogy ezt a munkát még sokáig a lehető legjobb színvonalon tudjuk folytatni! Szeretettel várok mindenkit a Rózsakunyhó Alkotóműhely weboldalán, és a programjainkon: www.rozsakunyho.hu
 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...