2019. február 17., vasárnap

Farsang farka közeleg...


Itt a farsang, áll a bál

 

…szól a nóta, s ha bálba nem is megyünk, azért a farsang akkor is itt van. A mindennapok egyhangú ritmusát, a munkanapok és hétvégék végtelen sorát festik alá az évszakokkal változó, s az életünket színesítő ünnepek.  Az ünnepek örömei közt első helyet foglalnak el a fehér asztal nyújtotta kis „boldogságok”.

 
 


 
Hogy miként jött divatba a fánksütés, arról többféle történetet ismerünk, s mint a legtöbb jó dolog, a fánk is a véletlennek, mégpedig a szerencsés véletlennek köszönhette születését.  Az egyik legenda szerint Mária Antoinette álruhában mulatozott a nép között, ahol egy falusi sütőmester jóvoltából ismerte meg a fánkot, hogy azután a francia udvarban azonnal szalonképessé is tette. A másik anekdota szerint egy bécsi özvegyasszony, Frau Krapfen ( vagyis Fánk asszony) konyhájában nem készült el idejében a kenyér, s oly annyira feldühödött ezen, hogy egy megkelt tésztadarabot elhajított mérgében, amely történetesen egy tál forró zsírban végezte…


 
Így vagy úgy, de a fánk tért nyert szinte minden konyhában. Ez a sült tésztaféleség elsősorban farsang idején népszerű, de az idők és a szokások oly változatos formáját kínálják, hogy egész évben élvezhetjük, számtalan formában: szalagos farsangi fánkként, egyszerű túró- vagy burgonyafánk alakjában, de lehet a fánk csöröge, talkedli, rózsafánk is, vagy kövér töltelékes, ahogyan éppen kedvünk telik benne.

 
 „ Az összetett elme végső menedéke az olyan egyszerű örömök élvezete, mint a jó étkezés” – vélekedett Oscar Wilde is, de valljuk be, az étkezés olykor nem csupán egy „egyszerű öröm”. Némelykor inkább egy rafinált alkotás, egy brilliáns költemény, minden részletre kiterjedő igényességgel megkomponált mű, amely mélyén ott rejtőzik az alkotó maga. Legyen az egy egyszerű csörögefánk, amit a Nagyi üt össze szinte percek alatt, ha megtelik unokákkal a ház: a vékony tésztához nem kell különösebb hozzávaló, de benne van a tudás, az évtizedek gyakorlata. Amint a fáradhatatlan kéz nyújtja-sodorja-vágja a tésztát, ahogy a rádli szalad végig a csörögének valón: ott a szakértelem, s ahogyan a kéz formázza, süti, cukorral szitálja: a szeretet. A kamrából aztán előkerül a féltve őrzött barack- és málna lekvár… a végeredmény egy egészen egyszerű öröm, menedék a viharos világunkból.

 

Rudi fánk
 
Hozzávalók: 8 db túró rudi, a bundázáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa, a sütéshez olaj
 
A túró rudikat egyenként a rántott sajthoz hasonlóan előbb lisztbe, majd felvert tojásba bundázzuk, végül meghempergetjük zsemlemorzsában és bő, forró olajban aranysárgára sütjük. Azon melegében kínáljuk.
Vigyázzunk, a csokoládé ne törjön össze a rudik felületén, és egyenletes legyen a bundázás, nehogy kifolyjon a megolvadt csokoládé!
 
Túrófánk rumos baracköntettel
 

 

Hozzávalók: 25 dkg túró, 3 tojás, 2 dl tejföl, csipetnyi só, 2 evőkanál cukor, 1 citrom reszelt héja, fél csomag sütőpor, 25 dkg liszt, a sütéshez: olaj, az öntethez: 20 dkg baracklekvár, fél dl rum, 1 narancs leve
 
A túrót villával összetörjük, az egész tojásokkal és a tejföllel simára eldolgozzuk. Csipetnyi sóval, cukorral, reszelt citromhéjjal ízesítjük, azután a lisztet és a sütőport is belekeverjük. A masszát evőkanállal nem túl forró olajba szaggatjuk, és fánkok mindkét oldalát aranyszínűre sütjük. Az olajból kiemelve szalvétán lecsepegtetjük. Az öntethez a baracklekvárt a rummal és a narancslével simára keverjük, külön tálkában kínáljuk a forró fánk mellé. Ez a legegyszerűbb fánk farsangra, nem lehet elrontani!

 

 
Csöröge

 

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 6 tojássárgája, csipetnyi só, 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál rum, (esetleg 1 evőkanál tejföl), a sütéshez: olaj, a tálaláshoz: porcukor, lekvár

 
A lisztből, a tojássárgákból, csipetnyi sóval, cukorral és a rummal rétestészta keménységű tésztát gyúrunk. Ha szükséges, még kevés lisztet, vagy egy evőkanálnyi tejfölt adunk hozzá. A jól kidolgozott tésztát letakarva fél órán át pihentetjük Azután lisztezett deszkán késfok vastagságúra elnyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi rombuszokra vágjuk. A kis tésztadarabokat középen háromszor behasítjuk és a tészta egyik végét a középső nyíláson áthúzzuk (készíthetjük úgy is, hogy kétujjnyi széles és kb. 15 cm hosszú csíkokra vágjuk fel, azután laza csomót kötünk rá). Az elkészült fánktésztákat bő, forró olajban aranysárgára sütjük. Szalvétán lecsepegtetjük, majd porcukorral meghintve, finom házi lekvár társaságában kínáljuk.
 
 
 
 

 

1 megjegyzés:

Ferenczy Gábor írta...

na, a csokis, az igazán jól hangzott :)

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...