…igen kellemes dolog.
Főként, ha egy esős erdei túra után végre levetted az agyagtól cuppogós
bakancsot, száraz ruhát húztál, megszárítottad a hajad, s egy jóleső
pinceélményre vágysz.
 |
| A Cuha medre 2019. Október 28-án |
Az őszi növényes túránk a Bakonyban indult – és már ott
erdőfürdőt vettünk – a szó szoros értelmében. Rég nem látott helyszín, a Cuha
patak alsó szurdoka volt a cél – és az arany ősz azon a délelőttön fordult át
szomorúba. Az első kilométereken csodáltuk a bükkös arany avarszőnyegét, a
szaporán libegő-zizegő leveleket. Imádom, ha a bakancsom a levélszőnyegbe túr…
aztán komor fellegek gyülekeztek felettünk, alattomban, míg fölénk ág-sátor
borult, hogy aztán három napig szűnni nem akaró csepergéssel váltakozó
zuhogással áztassa a földet.
Igen, a földnek, fűnek-fának nagy szüksége volt már
az égi öntözésre – nekünk nem annyira, de hát így az erdőfürdő most egészen új
értelmet nyert. Mert van azért abban is báj, amikor beburkolózva esőköpenyedbe,
agyagban csúszkálva-cuppogva-ragadva gyalogolsz.
A Cuha völgyében ennek ellenére nem telt meg lelkünk
patakcsobogással – s igen furcsa volt
kiszáradt mederből nézni fel a sziklás meredélyre. Annál inkább
hallhattuk a kapucnin át az esőkoppanást – így volt jelen a víz-elem ez
alkalommal.
A növényismeretet a Sokoró-dombvidék nyújtotta: kacifántos és
ragadós utak, mondták a helyiek, s valóban így mutatkozta az ösvények… de
bármerre is mentünk, a magaslatokon a borún át is felsejlett a Lila hegy
kilátója, távolabb meg Pannonhalma jellegzetes kontúrja – vagyis Nyúlon
eltévedni lehetetlen… és annyiféle kakukkfűnek, szurokfűnek tudtunk
örülni!
Mezők gyönyörű virágai állták a sarat – és az októberi meleget, a régen
várt esőt… apróbojtorjánnal szemeztünk, uzsonnára kökényt szemezgettünk –
emlékeztek Móra Ferenc regényhősére, akinek ez volt az eledele? Nos, nekünk
nasi-számba ment, mert jó vendéglátóink gondoskodtak arról, hogy bendőnket
minden reggel degeszre tömjük. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek a nyúli MadarászVendégházat!
 |
| Ízletes, dércsípte kökény-tízórai |
Az ősz végi növények kerültek terítékre, és éppen aktuális
is volt a toroknyavalyák és köhögések megelőzésére és kezelésére alkalmas
hasznos növények felemlegetése… és az ünnep közeledtére, dekorációs célokra
alkalmas növényekkel, növényi részekkel is megismerkedtünk… sőt, már újra
kóstoltunk zsenge tyúkhúrt, finoman illatos, friss zamatos turbolyát…
És mivel a gyógynövényekhez a bor szorosan hozzá tartozik –
hiszen Szent Hildegard is úgy vélte, több növényt is jó borban főzve bevinni a
szervezetbe, a korán ránk boruló alkonyat a nyúli pincesorhoz vezetett.
Előtte
kisebb tanulmányt folytattunk Nyúl történelméről – mert a házigazdák ki is kérdezték
– de így egészen más élmény volt bekukkantani a Sárkánylikba, s ott eltölteni
valamennyi időt – míg a legnevezetesebb borokat végigkóstoltuk – és a jó füves
pite maradékait csipegettük el a kabátzsebből hozzá…
Hogy mitől Sárkányvér a sárkányvér, milyen bor a fürjmony,
és mi is az a Szurdik: megtudhatod, ha ellátogatsz Nyúlra – többet nem is
mesélek róla, jobb a személyes tapasztalás… és hazatérve nem csak szép
emlékeket dédelgetünk, hanem már a téli túránkat tervezzük – egy pohár szép
nyúli tramini mellett - ha szeretnél, csatlakozz hozzánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése