Mézes gondolatok

E címmel nyílt kiállítás egyik kedvenc múzeumomban, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Mi a borbélytánc, a nászrepülés, a méhek kidobolás, a méhser vagy márc, kik a rabló méhészek? Tudtátok, hogy a XVIII. századi népi hitvilág szerint a fehérnép pillantása is árthatott a méheknek? Aki egy icipicit is szeretne többet tudni a méhekről, mindenképpen ajánlom a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum gyűjteményét.

A jóságos méhek szorgalmával indulunk most ennek az esztendőnek, amelynek fontos kihívása a méhek védelme. Kertünkben eddig is kiemelt figyelmet fordítottunk rájuk, de idén az árokpartot, az utcafrontot is tarka méhlegelővé varázsoljuk – legalábbis megpróbáljuk, osztrák minta alapján.

Olvasnivalónak egy régebbi írásomat ajánlom, amely a Kistarcsai Kalendáriumban jelent meg 2002-ben. Juliska néni azóta régen az angyalok mézét ringatja, emlékezzünk rá is e néhány perc erejéig.

 Hallgasd meg az öreg méhészt

Eszedbe jut-e vajon, amikor a reggeli napsugarak átremegnek a kövér mézesüvegen, pici csöppként bújva benne a légbuborékok, amikor aranyló mézfolyamot csorgatsz a puha, fehér kenyérre, hogy honnét jött a méz? Gondolsz-e a nyári akácerdőre, amikor az arany nedű párájába szimatolsz? Tudod-e mennyi szorgos rovar áldozatos munkája kell ahhoz, hogy a méz gyöngycseppek zuhatagaként ömöljön teádba, jótékonyan ápolva fájós torkodat? Ismered-e mézontófüvet, a selyemkórót, a vaddohányt, a kicukrosodott napraforgómézet? S tudod-e mit csinál a méhész?

Erre voltam én is kíváncsi, amikor a kistarcsai Farkas Pálnét, Juliska nénit látogattam meg.

             Nekem jó tanítómestereim voltak. Azt mondta az öreg: figyeljen, Juliska! Oszt megtanul. Hát így loptam el én a szakmát. Már több, mint harminc éve méhészkedem. Ezt nem lehet ám könyvből megtanulni! – mesélte Juliska néni, amint a kertben álldogáló kaptárak közt sétáltunk. Itt már a télre készülnek a méhek, betakargatva várják a tavaszt. – A meleget nem szabad ám kiengedni, megfázítod, úgy oda a fiasítás! Télen óvni kell a kaptárokat a hógolyóktól: megriadnak, kirepülnek a méhek, megfagynak a méhek, a röpdeszkát meg finoman mindig lesöpröm a hótól, ne szálljon oda cinke, két madár ki tud üríteni egy egész kaptárt. Januárban kezdi az anyaméh a fiasítást, ekkor csak figyelek, jegyzetelek: hány anyát, anyabölcsőt látok, hány a bogárral fedett keret, milyen a mézkoszorú a fiaskeretben, elviszi-e a család a szirupot? Aztán, ha jó az idő, márciusban lehet nyitni a kaptárt

Ötféle bogár van a kaptárban: anya (őt méretéről és a rajta lévő színes pettyről, az anyajelölő-színről lehet felismerni, ez évente más és más), gyűjtőbogár (ezek a nektárt gyűjtik), őrzőbogár (amelyek a kaptár bejáratát őrzik idegen méhektől), dolgozó (amelyek a kaptárban tevékenykednek), no és a here. A here gondoskodik az utódlásról.

Sok munka van ám a méhekkel, ingyen nem adják a mézet! Amint kibontják virágukat a gyümölcsfák máris itt a nagy munka kezdete. A méz pergetése után megkezdődik a vándorlás. Mennél több nektárt hozzunk, azért megyünk az erdőre. Csévharaszt, Nyáregyháza határában már erősen fogas az akác, mikor itt még csak a fehér hegye van néki. Hat nap a dandárja, mikor potyog a virág, ez alatt, ha jó a hordás, akár kétszer is kell pergetni. Amikor megtelt a kaptár mézzel, kint ül a bogár, hát pergetni kell. Lefedelezés, pergetés, igen erős fizikai igénybevétel egy asszonynak!

Aztán vándorolunk a kaptárokkal tovább, a kései akácra Gödöllő határába, hársra, vaddohányra. A méh az akácvirágzásra fiasít, ekkor a legerősebbek a bogarak. A tavaszon vastagon hordják be a virágport (ez kell, ugye, a peték táplálásához), 500-600 méterre is elröpülnek az akácról a fehér mustárra, repcére, mert abban nemcsak nektár található, hanem virgápor is.

Később megyünk a nyári méhlegelőre, napraforgóra, levendulára, édesköményre, hál’ istennek ezekért nem kell messzire vándorolni.

A méz? Látod, milyen csodálatos… hát ezzel is van munka. A kipergetett méz tisztul, két-három hét után le kell szedni a habját. Ez a fehéren áttetsző, folyékony az akácméz, ez nem ikrásodik, csak akkor, ha nem tiszta. Kevéssel sötétebb, de sűrűbb: ez akác és repce. A keresztesvirágú növények – ilyen a mezei virág, a mustár, a repce, a hárs – méze két-három hét alatt beikrásodik, akárcsak ez itt: s Juliska néni egy darabot hasított ki késével a vajkeménységű, aranysárga napraforgó mézből. Szétolvadt nyelvemen, s éreztem számban a napraforgós mezők illatát.

Sokáig beszélgettünk még. Megtudtam, hogy a méhcsaládok rendszeres egészségügyi vizsgálaton vesznek részt, s a környék egészségügyi felelőse 1981 óta Juliska néni. Most már azt is tudom, hogy a méh szúr, míg a darázs harap. Nem árt az óvatosság a méhekkel való foglalatosság alkalmával, de idővel az ember immunis lehet a méhszúrással szemben. A méhcsípéssel pedig még reumás eredetű betegségeket is kúrálnak.

„A méz a levegőből hull alá, többnyire kora hajnalban, amikor az esthajnalcsillag fénye halványulni kezd, de a Szíriusz és az Íjas még szépen ragyog. Miközben a föld felé lebeg, elvegyül a földről felszálló párával, és elveszti eredeti jellegét, így kerül a levelekre és a virágok kelyhébe, ahonnan a méhek begyűjtik, testükben elraktározzák, majd a lépekbe juttatják. Addigra a méz már felvette magába a virágok illatát, s édességével, aromájával mennyei ízt juttat el a földi ínyekhez.” – írta Plinius doktor, az ókor kiváló természettudós-doktora, amint láthatod, nem nagyon volt fogalma a méz keletkezéséről, pedig e méhek munkálta kincs nagy becsben állt a római háztartásokban. Az egyiptomiak nem csak édességet készítettek mézből, de illatos fűszerekkel édes méhsert is főztek belőle.

A méz gyógyító hatásába vetett ősi hit szerint elsőként az egyiptomiak voltak, akik sebeket gyógyítottak mézzel, vizelethajtásra, általános erősítésre használták, majd Hippokratész felismerte vérzéscsillapító és fertőtlenítő hatását. A légutak megbetegedéseire gyakorolt gyógyító erejéről, roboráló szerként való alkalmazásáról pedig Galenus feljegyzéseiből olvashatsz.  Tudvalevő, hogy a méz értékes táplálék, elősegíti a csecsemők, kisgyermekek fejlődését, ha cukor helyett mézet fogyasztanak. Sportolók, lábadozók, idős emberek számára pedig nélkülözhetetlen.

És a konyhát el tudod képzelni méz nélkül? A mézeskalács, a mézes krémmel töltött piskóta, a mézzel ropogósra pirított csülök, a mézmártás… fel sem tudnám sorolni, hányféle étel, sütemény, remek fogás elengedhetetlen alkotóelme.

Száz szónak is egy a vége: amikor nyár lebben ki a mézesüveg száján láthatatlanul, jusson eszedbe az illatos, fehér fürtökkel bókoló akácerdő, a tarka virágoktól, méhzsongástól hangos nyári rét, a sok szorgos méhcsalád és a jóságos, dolgos méhészek. (2002)