Kedves könyvem, az érdi kertbarátok ajándékaként került a polcomra – és ó, de sokszor idéztem már belőle kedves hallgatóságomnak!
Aki bejárta már a Tihanyi félszigetet, akár csak néhány
zugát, annak egy csuda-csemege ez a könyv! Az írója, B. Kéry Ilona, Borsos
Miklós szobrászművész felesége, aki gyönyörűen foglalta szavakba egy kert születését
a Sajkodi öböl felett. Szinte érezzük, amint a nap felkúszik az égre a Balaton
felett, a vízen lebegő párát… a kopár részeket borító ősnövényzet, a kőtörőfű,
a kakkukkfű, a fátyolvirág illatos szőnyegének ringását… a június végi
levendulás hegyoldalt „mint sűrű juhnyáj, amint este levonul, lila árnyékba
borítottan”… a nehéz csákánycsapásokat, amivel a köves talajt törték… magam még
együtt tudok érezni azzal az embert próbáló feladattal, amint a tóból, vödörrel
hordták fel a vizet a kitikkadt, szomjas növényeknek…
Aztán elkészült a kert – bár egy kert sohasem kész teljesen,
hiszen mint élő környezet, folyamatosan változik, s így szükség van minden
évszakban az ember kezére, szemére – és amit a szem lát, amit aztán a toll
papírra vet, lelket simogató olvasmánnyá válik.
„Eltűnődöm. Valóban, ezek a kellékek még megvoltak – nem is
olyan régen – kicsiben, emberszabásún. A lágy vonalú dombok, hegyek, a
Bakonyból lesiető patakok, erek, az üdítő szénsavval telt források, a
birkanyájak és marhacsordák, a kőfalon üldögélő pásztorlánykák és az érő
szőlőbe lopakodó fecskék… csodálatos látvány a nyugatról kelet felé vonuló
vihar után, ahogyan az indigókék ég hátteréül szolgál a domb tetején szinte
lángoló virággyertyáknak… távolban az apátság két tornya…”
És a kedvencem: „ötvenévesnek kell lennie az embernek, hogy
megtudja, mi lakik a rózsában, hogy meglássa a rózsában a világot, a világ
szebb és jobbik felét….” – és hogy még mit is, ahhoz jó szívvel ajánlom
olvasásra B. Kéry Ilona: KERTEM című könyvét. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.)
Szeretettel, Halmos Monika, sóskúti füvesasszony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése