2020. február 7., péntek

Ex libris - Rózsakunyhó



Fejembe vettem, hogy kéthetente egy-egy nekünk kedves könyvhöz csinálok kedvet: olvasni öröm!
Könyvajánlóink sorából nem maradhat ki alkotóműhelyünk névadója, a RÓZSAKUNYHÓ, Fekete István novellás kötete. 

„Ezek az írások nemcsak az erdőjáró Fekete Istvánt mutatják be, hanem azt is, aki a városban is nyitott szemmel figyelte a természetet…. páratlan természettudományos ismeretanyag ötvöződik itt magas fokú írói tehetséggel… a szerző élményanyag óriási, szókincse, tündéri mesélő kedve kiapadhatatlan” – írja róla a kiadó.

Egy estés novellák, melyek pallérozzák a nyelvhasználatot, gazdagítják a szókincsünket. A szavak szárnyák elröpítenek a természetbe, ott érezhetjük magunkat a berekben, az erdő mélyén, beszívhatjuk a csöndet, míg rezzenéstelenül várjuk a vadat. Vagy belebújhatunk a vad bőrébe – nos, nem a szó szoros értelmében – de rátekinthetünk a világra az ő szemével. Mit gondolhat rólunk az őz, vagy a róka, ezen magam is sokszor elgondolkodtam… nemrég a négyéves fogalmazta meg ösztönös őszinteséggel a Mezőgazdasági Múzeumban, az erdészeti kiállításon, ahol egy nagyobb farakást egy kitömött mókus vigyázta: a mókus vissza akarja szerezni a fát, amit az emberek el akarnak vinni….
Rózsakunyhó a Börzsönyben, ahol a novellák születtek



„Ha aztán eljön a tavasz, felszakad a fagy, omlik a föld, beszivárog a víz és a meleg. Megmozdul a csíra, és a nap felé kinyújtja karját millió élet.
Az egyikből virág lesz, a másikból fű, a harmadikból talán...  Csodálatos életet élnek a növények! Azt mondhatnám, hogy jönnek-mennek, tesznek-vesznek, szeretnek, teremnek és elmúlnak, hogy megújuljanak.
A reggeli tejes kávé mellett ott fekszik a zsemle. Felvesszük, vajat kenünk rá, s amikor szétomlik a szánkban az üde-ropogós, vajon gondolunk-e a búza útjára? Amíg zsemle vagy kenyér lesz belőle? Alig, Pedig érdemes. Onnét kezdve, amikor megvetik a búzának az őszi ágyát…” 

Ma sokszor gondolunk a zsemle születésére, ami nem biztos, hogy a búza útjában érhető tetten… nos, épp ezért jó, ezért kell belebújni a könyvekbe, kicsit Fekete István szemével nézni a világot, olvasni szívmelengető sorait. Amelyekben ott van a Rózsakunyhó kunyhó-titka, egy-egy jól ismert helyszín – persze, csak ha túrázol olykor -  és azon is mosolyoghatunk, miként viszonyul egymáshoz az asszony és a vadászat…

 Kellemes olvasmány, vétek volna kihagyni. 

 „Szállt a madaram az erdő fele, és most tudtam, hogy nem látom többé.
És utána legyintettem, mintha nem törődnék vele, pedig sosem bocsátom meg neki, hogy nem fogadta el tőlem a szabadságot, hanem maga szerezte meg.”

Mókus a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
Jó szívvel ajánlja olvasásra Halmos Monika, sóskúti füvesasszony




Nincsenek megjegyzések:

Ex libris - Rózsakunyhó

Fejembe vettem, hogy kéthetente egy-egy nekünk kedves könyvhöz csinálok kedvet: olvasni öröm! Könyvajánlóink sorából nem maradhat k...