2010. december 25., szombat

Csendes ünnepnapok

...és még csendesebb ünnepi reggelek. Mennyei reggeli egy kora délelőtti órán: talán az egyetlen nap az évben, amikor nem kell ugrani az ágyból! Lazackrém friss kenyérrel, csöpp snidlinggel és lestyánnal, azután pedig az esti mazsolás borleves diós kaláccsal - ennél jobb bevezetés  a mai naphoz nem is lehetett volna! És ezt a kis karácsonyreggeli lakomát megelőzte egy fűszeres, friss kávé, felszolgálva: a szerecsendió illata keveredett a fenyő finom erdő-szagával.
Ilyen reggelekből kellene még sok, minden hétre, de legalább minden hónapra egy-egy...!
 Az ünnep folyatásaként  jönnek a családi, baráti étkezések: ma a hagyományos fogásokat egy különleges desszert fogja megkoronázni: egy egzotikus gyümölcsökkel gazdagított sangria gyümölcskocsonya. Nyári ízeit egy kanálnyi félig felvert tejszínhab és egy csipetnyi mézeskalács-fűszer illeszti az ünnepi étlapra. Remélem, ízleni fog mind a 15 vendégnek!

2010. december 21., kedd

Céklapuding

Egy különös karácsony estére még különlegesebb ünnepi fogás való: ami előre elkészíthető, látványos, és nem mindennapi voltára sokáig emlékezünk. Sós piskóta alapozza meg a tejszínes céklapudingot: egy kis ecetes torma teszi pikánssá, hogy még jobban kiemelje a fűszerekkel pácolt makréla tengeri báját.
Finom kis leves-sajtos kiflicskéket is süthetünk mellé, vagy szezámmaggal  megszórt kis sós süteményeket. "Az ünnep a különbözés, mély és varázsos rendhagyás. Legyen benne... válogatott ételek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenek felett legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Készülj föl rá, testben és lélekben." (Márai)

2010. december 17., péntek

Nevenincs vacsora

Amióta kábeltévén lehet nézni nálunk a mulatságos főzős csatornákat, és még ezen felül egy remek munkán is dolgozom, rendre összefut a számban a nyál: és sorra meg kell főzni a jobbnál jobb recepteket! Nos, nem a kecsöpös békönbe csavart rösztimuffin ejt csábításba, bár ennél megtorpantam és egy darabig nem nagyon kerültem vissza munkaképes állapotba: élénk képzelőerőmet mindet össze kellett szednem ahhoz, hogy belegondoljak: brrr, ezt inkább ne! De a maradék krumplipüréből készült kis fészkecskék, amik egy-egy tükörtojást melengettek, igen csak megremegtették szívemet! Aztán a burgonyás tésztába bugyolált bécsi virsli, forró zsírban (!) kisütve,  csípős paprikás szósszal: mennyei vacsora volt! Legutóbb egy angol séf után szabadon készült a vacsora: erdei gombákat pirítottam a serpenyőben, kakukkfűvel, tört borókával, majd az egészet beborítottam egy tenyérnyi burgonyás tésztával ( megint ez a tészta... és ebből lett a szilvalekváros lepény is, csak abba került egy kis sütőpor, meg fahéj....) megöntöztem füstölt szalonna maradék zsírjával, és zsupsz, be a sütőbe! Mire végeztem újabb halom gasztronómiai csemege átolvasásával, elkészült: és olyan gyorsan felfaltuk, hogy alig szusszantunk: kellett is locsolgatni a Józsi bácsitól hozott muskotályossal. Aztán az üres serpenyő láttán merült fel: hol is a fényképezőgép... mert le kellett volna fotózni... de ekkor már csak az íz-emléke lebegett az estébe... Nevenincs vacsora, kép nélkül...

2010. december 12., vasárnap

Fehércsokoládé-leves

Az én karácsonyi ajándékaim  legtöbbször finom falatok formájában öltenek testet. Kis üvegekben a nyár megőrzött íz-egyvelegei, illatos virágszirmokból komponált gyönyörűségek, fűszeres, látványnak is megnyerő sajt-kreációk, mézesek és sütemények...
Az idei karácsony sokban lesz más, mint a többi. Az új életérzésekhez, az új világhoz új ízeket is kell hozni, hiszen minden íz, egy-egy emlék a múltból...
Az idei karácsonyra egy rozmaringgal bolondított fehércsokoládé-levest képzeltem, csipetnyi mézeskalács-fűszerrel meghintve, egzotikus gyümölcsnyárssal téve csábítóvá... ki kell próbálni a fehér csokit is leves formában szerénykedve! E vonzó és nem mindennapi bevezető után egy még izgalmasabb fogás következik, amit majd ezüstvasárnap után osztok meg veletek!

2010. december 2., csütörtök

"Minden borban angyal lakik,

aki ha az ember a bort megissza,
nem hal meg, hanem az emberben lakó
megszámlálhatatlan sok kis tündér
és angyal közé kerül.
Amikor az ember iszik,
az érkező kis géniuszt a már benn levők
énekszóval és virágesővel fogadják.
A tündérke el van bűvölve,
és az örömtől meggyullad.
Az emberben ez az örömláng árad el,
és őt el is ragadja.
Ez ellen nem lehet védekezni."
Ezt a Hamvas Bélától kölcsönzött kis idézetet elevenítettem fel, miközben a vörösborzselét töltögettem a kis üvegekbe... a zamatát ötvöző fűszerkeverék titkos, ahogyan a borban is ott a titok, de annyit elárulhatok: a zselében csodálatosan egymásra találtak az ízek! A Dunára néző szőlők egyszerű borának zamata a fűszerektől kiteljesedett, aki csak kóstolta, nem győzött betelni vele... a kis karácsonyi kínálatban ez is szerepel, belekóstolhat bárki más...

200 éves a Stille Nacht

    … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...