2012. január 13., péntek

Harmatszedés

 – avagy a vajat lószarrá változtató boszorkány

Egyszer volt, hol nem volt, valamikor, réges-régen az embereket teheneket legeltettek virágos mezőkön, majd a jámbor jószágokat megfejték, s habos, jószagú tej föléből fáradságos eljárással vajat köpültek. A máshol inkább zürbölésnek nevezett munkafolyamathoz országosan ismert serkentő mondókák, s dalok keltek szárnyra az asszonyok szájáról, s hiedelemmondákból ismert volt a vajat lószarrá változtató boszorkány alakja is.
A magyar nép hitvilág mágikus eljárása  a nagyobb tejhaszon elérése érdekében  a harmatszedés volt, amely  művelet lényege a harmat összegyűjtése: valamilyen ruhadarabnak a füvön, legelőn, ritkábban  való húzogatásával történt, napkelte előtt vagy éjfélkor, gyakran meztelenül.
Az emberi találékonyság azonban az évszázadok alatt kialakult szokásokat alapjaiban megváltoztatta, amikor a nagyobb tejhaszon érdekében a vegyészek tudományaihoz fordult, s hipp-hopp, feltalálta a margarint. Amelynek ugyan annyi köze van csak a vajhoz, mint mackósajtnak a brummogáshoz, vagyis  az erre erősen elszánt egyének  rákenhetik kenyerükre. A kolloid szerkezetű, olykor halolajjal s más nyalánkságokkal boldogított, vitaminokkal, nehezen kimondható elnevezésű aromakomponensekkel dúsított,  megfelelő ph-ra beállított lecitines emulzió ma már mindennapi asztali élvezetek része lett.
A mondabéli boszorkány, úgy látszik, nem végzett teljes munkát, mert ha lószarrá változtatta volna a vajat, azt legalább trágyának lehette volna összelapátolni. De miután kenhető műanyagot varázsolt belőle büntetésül  a hajhász népnek, így aztán ehetjük, míg csak -  inkább előbb, mint utóbb -, bele nem pusztulunk: vagy ebbe, vagy mű-világunk másmilyen mű-anyagjaiba.
A mesém is tovább tarthatott volna – legközelebb pedig terítékre kerülhet az uzsonnaszendvicsek királya, a párizsi világot meghódító diadalmenete, de mindenekelőtt is Salzburg és a Pinzgau gasztronómiája. Rövidesen, itt!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...