Rózsakóstoló 1.

A hagyma szépen fordult sárgába a vajon, s kellemesen duruzsolt hozzá. Felszisszent, amikor a citromhéj-csíkok megérkeztek, s immáron így, egybekelve várták a következőt, ami érkezett is, citromlé és némi zamatos muskotályos társaságában. Illatos gőz csapott fel, s abban a szempillantásban merültek el az illatos rózsaszirmok a zubogó sűrűségben. Csodálatos illat zendített rá a konyhában: új és ismeretlen illat-egyveleg: egyszerre volt benne a nyári kertek bujasága, a szüretelő jókedv, a dél üzenete, s a féktelen fantázia. S hogy mi is készült? 

Azt nem árulhatom el, arra még májusig várni kell. RÓZSAKÓSTOLÓ című könyvünk akkor lát napvilágot! Megtudhatjátok belőle, mi minden készülhet rózsából. Szörp? Lekvár? Fagylalt? Torta? Igen, és még sok-sok olyasmi, amit legvadabb álmotokban sem képzelnétek! Délután összeültünk mind, sorra került a kóstolás… hmmm rózsa minden mennyiségben…

Korán köszöntött be az ősz! Tegnap egy hosszú sétát tettünk az erdőben: mintha csak meleg október lett volna...  a réti füvek aranyszínben tündököltek a napsütésben, és a cserjés csak ontotta érett terméseit! Szerencse, hogy idejekorán szedtük a bodzát: most már csak aszott bogyói maradtak a madaraknak. A galagonya, a szeder, a csipkebogyó pedig már csak arra várt, hogy hazavigyük kosárba gyűjtve. Lesz belőle lekvár, szörp, és még most nem is tudnám megmondani miféle sok finomság: no és persze fotók, amik tegnap is készültek, kint a természet lágy ölén! Az egyik legcsodálatosabb dolog a világon: a fák közt, a fűben lenni, hallgatni a madárdalt, örülni a teremtő adta őszi gazdagságnak, s élvezni a mindig változó természet színeit, illatát, és azután az ízeit. Az ízeit úgy, ahogyan azokat élvezni lehet: szenvedéllyel, kihozni belőle azt, amit csak érdemes, ami gyönyörködtet: és ezt az élményt, a látványt megosztani másokkal, aztán megpróbálni szavakkal is leírni azt, amit egyébként lehetetlen!
A Rózsakunyhó most már új utakon jár, hamarosan az új honlapon olvashatjátok a legújabb híreket és történeteket. Szeptember 3-án 10 órakor és 4-én 9 órakor pedig a  Tvpaprika adásában találkozhattok a virágaimmal!

Taliándörögdi emlék

Néhány nap a Művészetek völgyében, feledhetetlen volt! Igaz, az időjárás csúfot űzött belőlünk, a sör helyett jobban fogyott a bográcsban gőzölgő forralt bor, és a szép kis rózsás kötényem helyett viharkabátban kínáltam a virágszirmos lekvárokat... A bográcsokban csuda izgalmas csodák főttek: almás csirkeraguleves, babos káposzta, a fiatalság pedig bemutatta, mit tudnak rögtönözni az ott kapott alapanyagokból: sertéslapocka három felvonásban, a low-budget programokhoz  méltóan, kőleves-feeling-gel. Így az egész falu apraja nagyja részt vett a főzőcskében, aki arra járt, és nem érintette volna meg a templomkertből az "isten háta mögül" szálló illatfelhő, azt Szőke András invitálta oda, mégpedig ellenállhatatlanul. Bede Robival levezényelt programjuk szuper hangultatot varázsolt, megszépítették a szomorkás őszi hangulatot. Az esti kocsmajárás, a kertvégi koncertek, az előadások a templomban  - "osztályfőnöki óra" Szőke Andrással, ehető virágok jómagam tolmácsolásban - mind-mind szép emlékként marad meg az emlékezetben. Aki nem járt erre: bánhatja, de talán jövőre is lesz... és akkor én is, megint itt, csak egy kicsit hosszabban...

az Alföldön járván

Alig egy hónap telt el, s újra az Alföldön! A hosszú úton volt időm elnézelődni: végre látni igazi földeket, szántást, aztán belvízzel borított réteket, parlagon hagyott mezőket. Érdekes, s nekem csöppet sem idilli táj! Az ebédet egy kisvárosi kifőzdében tették elém: mondanám, felejthető. Legutóbb Oroszlányban kísértett meg a meggyszósz, igaz, ott a főtt hús mellé még pirított grízt is adtak volna. Nos, itt sem merészkedtem odáig, hogy megkóstoljam, bár ránézésre nem volt barátságtalan. Mégsem akartam közelebbi barátságba kerülni vele. Helyette egy kisebb darab rántott sajt nézett farkaszamat velem, meg egy kupac sült hasábburgonya. Azt mondanám, ugye felejthető, de nem. Mert az a krumpli, az finom volt! Jóízű, kellemesen volt megsütve, forró volt, ropogós, épp eléggé sós... lehet, hogy itt értenek hozzá?

A nap azután is kemény munkával telt, s bizony, készülődött már a világ vacsorához, amikor elindultam hazafelé. Hosszú, girbegurba út, végig a síkságon, a felhők meg olybá tűntek, mintha a látóhatáron hegyek magasodnának. Hegyek, miket soha el nem érek... Mire Szolnokhoz értem, mér majdnem lebukott a nap. A föld felett embermagasságú pára lebegett, abból emelkedett ki valami bevásárlóközpont fény-pettyekből összerakott színes sziluettje: félelmetesen földöntúli látványként tárult elénk... aztán az út egy lágy ívvel nyugatnak fordult, eltűnt az út a sötétségben, az Alföld aludni tért...

a szenvedélyek ízei

Miért is adtam ezt a nevet kis termékeimnek? Mert ezek olyan ízek, amelyeket nem nagyon ismerünk. A gigantikus fűszerválasztékban elfelejtettük azt, hogy vannak nekünk olyan kis finomságaink amelyekért csak le kell hajolnunk: ott vannak a kertben, a réten, az erdőszélen... igaz, ezekért el kell menni, le kell hajolni, gondosan begyűjteni, szeretettel feldolgozni.. nem csak úgy beborítani a zacskóból, és kész! A Teremtő megajándékozott minket ezekkel a kincsekkel, miért is nem élünk velük? Miért felejtettük el őket? Olyan finom, lágy aromák, olyan izgalmas íz-ötvözetek, amelyek megszépítik a mindennapokat, felejthetetlenné teszik az ünnepeket, el mesebeli világba varázsolnak el. Ha megkóstoltad: megszereted. És ha megszereted, akkor ajándékozz meg evvel másokat is, hogy minél többen ismerhessék meg ezeket a kis csemegéket!

gyertyafényes reggeli levendulaillatban

Kedvesem tegnap levendulát hozott a Balaton-felvidékről.Amikor kinyitottam a szememet álmosan,a nap bekukucskált az ablakon, a madarak énekeltek, s a rózsás ágyat telihintette levendulával... a szobába bekúszott a friss kávéillat... s aztán, vasárnap lévén, ágyba hozta a kávét is.
Én kaláccsal készültem a hétvégi reggelire, s gyertyát gyújtottunk hozzá... így fogtunk bele a mai, munkás vasárnapba. S hogy miken munkálkodunk elmesélem majd azt is, ha készen lesz!

az árvácskáknak lejárt az idejük...

Egy kedves barátnőmet látogattam meg, éppen az árvácskás ágyását nyáriasította. Időben érkeztem, így amíg ő a növényeket szedegette ki tövestül, én addig a virágokat csipkedtem le egyenként.
Így, egy nagy kosárnyi árvácska-virág olyan csodálatos méz-illatot áraszt! Egy nagy dobozban hűvösre tettem, hogy amíg elkészül a vacsora, ne hervadjanak! Bár ebben a szép időben nem is főzni, inkább sétálgatni, fotózgatni lenne kedvem, de hát a munkának is kell haladnia! Egy jó kis pikáns fokhagymaleves készül, friss zöldfűszerekkel, zsenge fokhagymazölddel, s sajtos pirítóst kínálok majd hozzá. S azután a kedvenc csicseriborsó-fasirtom, ropogós bundában sült zsályalevéllel, s összedobok egy üde saláta-költeményt.
Azután meg elő az árvácskákkal: nem kis munka lesz, de közben mélyen szántó gondolataimba merülök, vagy épp dalolok hozzá, ha senki se hallja...