Csodálatos bélszín sült egyben a tepsiben. No, a kemence is szép volt, ahová visszakívánkozott a tepsi még egy röpke időre... a szaftot még egyszer rácsorgattam a gyönyörű húsdarab tetejére, pici zöldborsok gurultak, félbehasított fokhagymagerezdek csúsztak le a felületéről... összeszaladt a nyál is a számban.... még néhány perc, és... és akkor megcsörrent az ébresztő... Azóta itt a számban az az íz, amit a végén nem is ízlelhettem meg... és a vágy, legalább egyetlen szelet, szép, rózsaszínű bélszín után...
Lágy Strauss-dallamok a fülemben, s veszem sorra a munkám receptjeit: épp a "cs" betűnél tartok: csokoládé minden mennyiségben, ehhez választottam a bécsi keringőket, a libegős mazurkákat.. a nyálam csordul a csokis krémek, piték, lepények, fagylaltok olvasásakor... Közben meg egyre azon agyalok: most akkor egy szép darab bélszínnel lepjem meg magam, vagy valami édes gyönyörűséggel vétkezzek?
Mert időm, az nincs éppen főzni, így hát marad az online-kóstolás, vacsorára meg valami gyorsat bedobok a sütőbe. Összegyúrok egy lágy tésztát, felét ellapítom egy cseréptálban. Erre jön a maradék húsos-gombás tészta, egy kis üvegnyi a nyár ízeiből: bazsalikomos-fokhagymás paradicsom, a tészta másik fele. Megkenem egy kis zsírral, s most van újabb fél órácskám békében. Akkor majd egy kis reszelt sajttal bevégzem a művet, s maradhat is melegen a sütőben, mert egy kis pogácsás borozgatásra vagyok hivatalos a falu végére, s ne maradjon mégse vacsora nélkül a konyha!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csoki. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csoki. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 27., csütörtök
2010. december 12., vasárnap
Fehércsokoládé-leves
Az én karácsonyi ajándékaim legtöbbször finom falatok formájában öltenek testet. Kis üvegekben a nyár megőrzött íz-egyvelegei, illatos virágszirmokból komponált gyönyörűségek, fűszeres, látványnak is megnyerő sajt-kreációk, mézesek és sütemények...
Az idei karácsony sokban lesz más, mint a többi. Az új életérzésekhez, az új világhoz új ízeket is kell hozni, hiszen minden íz, egy-egy emlék a múltból...
Az idei karácsonyra egy rozmaringgal bolondított fehércsokoládé-levest képzeltem, csipetnyi mézeskalács-fűszerrel meghintve, egzotikus gyümölcsnyárssal téve csábítóvá... ki kell próbálni a fehér csokit is leves formában szerénykedve! E vonzó és nem mindennapi bevezető után egy még izgalmasabb fogás következik, amit majd ezüstvasárnap után osztok meg veletek!
Az idei karácsony sokban lesz más, mint a többi. Az új életérzésekhez, az új világhoz új ízeket is kell hozni, hiszen minden íz, egy-egy emlék a múltból...
Az idei karácsonyra egy rozmaringgal bolondított fehércsokoládé-levest képzeltem, csipetnyi mézeskalács-fűszerrel meghintve, egzotikus gyümölcsnyárssal téve csábítóvá... ki kell próbálni a fehér csokit is leves formában szerénykedve! E vonzó és nem mindennapi bevezető után egy még izgalmasabb fogás következik, amit majd ezüstvasárnap után osztok meg veletek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
Ősi szokásra vezethető vissza, a kínaiak imádják, és nem véletlenül. Körülülni az asztalt mindig közösséget formáló erő, de a közös ...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
-
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
