Bélszínekkel álmodó

Csodálatos bélszín sült egyben a tepsiben. No, a kemence is szép volt, ahová visszakívánkozott a tepsi még egy röpke időre... a szaftot még egyszer rácsorgattam a gyönyörű húsdarab tetejére, pici zöldborsok gurultak, félbehasított fokhagymagerezdek csúsztak le a felületéről... összeszaladt a nyál is a számban.... még néhány perc, és... és akkor megcsörrent az ébresztő... Azóta itt a számban az az íz, amit a végén nem is ízlelhettem meg... és a vágy, legalább egyetlen szelet, szép, rózsaszínű bélszín után...
Lágy Strauss-dallamok a fülemben, s veszem sorra a munkám receptjeit: épp a "cs" betűnél tartok: csokoládé minden mennyiségben, ehhez választottam a bécsi keringőket, a libegős mazurkákat.. a nyálam csordul a csokis krémek, piték, lepények, fagylaltok olvasásakor... Közben meg egyre azon agyalok: most akkor egy szép darab bélszínnel lepjem meg magam, vagy valami édes gyönyörűséggel vétkezzek?
Mert időm, az nincs éppen főzni, így hát marad az online-kóstolás, vacsorára meg valami gyorsat bedobok a sütőbe. Összegyúrok egy lágy tésztát, felét ellapítom egy cseréptálban. Erre jön a maradék húsos-gombás tészta, egy kis üvegnyi  a nyár ízeiből: bazsalikomos-fokhagymás paradicsom, a tészta másik fele. Megkenem egy kis zsírral, s most van újabb fél órácskám békében. Akkor majd egy kis reszelt sajttal bevégzem a művet, s maradhat is melegen a sütőben, mert  egy kis pogácsás borozgatásra vagyok hivatalos a falu végére, s ne maradjon mégse vacsora nélkül a konyha!