Mi a túrósnak mész oda? - kérdezte öcsém, aki azért valamicskét sejthetett, hogy miért megy oda az ember: jó dolgában, ha jót akar enni. Járt már ő is ott, a
Lucullus Fogadóban, és lakmározott az ottani finomságokból. Nos, nekem, és társaimnak is volt lehetőségünk lakomázni: a pölöskei udvardísze leves, az alásonyi disznóderék után derekas dolognak mutatkozott még egy noszlopi nagytúróst is bekebelezni! Hogy mi ez utóbbi, azt nem árulhatom el: aki szeretné megtudni, zarándokoljon csak el Szabó Péterhez Noszlopra. Aki meg már járt ott, úgyis tudja, miről beszélek!
A lakomának azért volt némi előélete is: a Gasztro Akadémián vettünk részt, ahol kiváló előadók mélyítették el és csiszolták
gasztronómiai jártasságunkat, melyről azután egy szigorú bizottság előtt kellett számot adnunk. Bizony, én is tudtam meg érdekes dolgokat a virágaimmal kapcsolatban!! A diplomaosztón a
Lucullus Gasztronómiai Társaság , beöltözött tagjaitól vehettük át megérdemelt papirosainkat egy fényes ünnep keretében. Mi huszonegy-néhányan most már sok különleges ismeret birtokában vagyunk, aki pedig a fent felsorolt étkekre kíváncsi, járjon utána. Hátha találkozunk Noszlopon!
Az I. Gasztro Akadémia diplomaosztója: a Lucullus Gasztronómiai Társaság tagjai, Kiss László Péter domonkos atya, jómagam, Salánki Sándor borász Tihanyból, Szabó Péter Noszlopról, Muszatics László (Pannon Egyetem, Keszthely), Kalla Kálmán Európa -díjas mesterszakács, Punk Ferenc, Schnitta-díjas Éttermi Mester
