Ex Libris – Egy múló pillanat

 

 

„A múló pillanat az örök Kína életében az a nem egészen félszázad, amely a boxer-lázadás és a még most is folyó japán háború között telt el, szóval Kína jelenkora. Viszontagságos idő Kína viszontagságos történetében, beleesik a császárság bukása, a forradalom, az új köztársaság berendezkedésének válságos és bizonytalan évei, a szörnyű pártharcok egyes becsvágyó és kapzsi tábornokok között, elképzelhetetlen arányú elemi csapások, a japánok mesterkedései az ország feletti uralomra. És beleesik az ősrégi kínai hagyományok felbomlása, az európai kultúra behatolása és ezzel a társadalmi állapotok, az életformák s a családi élet átalakulása, új embertípusok tömegének felbukkanása, de az első kísérletek is a nemzeti egység megteremtésére, amely lehetővé tette a Japánnal szemben való mostani szívós ellenállást.” – írta Schöpflin Aladár 1941.-ben, az első magyar kiadás megjelenésekor.

Idehaza nem nagyon ismerjük a Távol-kelet irodalmát, nekem is meglepetés volt ez a regény, amelyre anyukám barátnője nyitotta rá a szememet. Én is ajánlom jó szívvel mindenkinek, aki szeretne bepillantani a régi Kína életébe, és szereti fordulatos családregényeket. Kellemes, üdítő, és elgondolkodató olvasmány, hosszú estékre.

A cselekmény egy meneküléssel indul, és azzal végződik, közben pedig egészen kalandos utazáson vehetünk részt. Én hetekig éreztem a Yao család vendégszeretetét, és estéről-estére vártam, milyen újabb eseményeknek leszek olvasója.

Az olvasást nehezíti, a rengeteg szereplő, a népes család, akiknek kínai nevük számunkra idegen, és kissé hasonlóak, így olykor kicsit megzavarodik az ember, - de a második kötet közepén már jól eligazodhatunk a családfán.

Régi műveltség, kínai irodalom, a lakások és kertek hosszadalmas és részletes leírásai teszik a művet könnyen elképzelhetővé.

És most álljon itt egy kedvenc idézet a könyvből:

„Yao úr nagy kosár rákot rendelt, mert az ősz kezdetének ünnepére rákvacsorát írt elő a hagyomány.

A családfő szerette volna, ha az udvaron terítenek, hogy így jobban élvezhessék a teliholdat. De Korall félt, mert az idő már hűvösre fordult, és a rák hatása is „hideg”, tehát jobb és célszerűbb, ha az ebédlőben vacsoráznak. Félrehúzhatják a függönyt, és aki akar, gyönyörködik a holdban. A vacsorához meleg bort szolgáltatott fel, és mindenki elé kis csészében gyömbérrel fűszerezett ecetes szójababmártást helyeztetett, hogy a rák „hideg” hatását így ellensúlyozza.

A Yao család tagjai semmiféle kérdésben nem foglaltak el olyan egységes álláspontot, mint a rákkal szemben. Valamennyien rajongtak érte. A rák valóban ínyencfalat, színe, illata és alakja rendkívüli. Ősz elején a legjobb, mert már teljesen kifejlődött, de még nem vénült meg. A rák varázsát fokozza, hogy a többi ételtől mindenben különbözik, és alaposan meg kell dolgoznia annak, aki enni akar illatos, rózsaszín húsából. Talán nem is remek íze, tette igazán érdekessé ezt a csemegét, hanem a fáradság, amellyel valaki az ízletes húshoz juthatott. Némelyek gyorsan ették a rákot, mások lassan. Sokan a farkát szerették, mások az ollóját. A páncél feltörése alaposan próbára teszi a türelmet. Egyesek gondosan lepucolták a húst, mások felszürcsölték, és nem törődtek a húsra tapadó páncéldarabokkal. A vacsorák vége felé mindig vidám zűrzavar keletkezett az asztal körül és a rákpáncél hulladékok magas toronyban emelkedtek az asztal közepén.”

A hosszú, téli estéken érdekes gondolatokat ébresztett bennem a történet… többek közt kezdem érteni azt a régi történetet, ami a festőtől, Vu Tao-ce mesterről maradt fenn: csodás képet festett a császárnak, majd belépett a képbe, elindult az ösvényen és szép lassan eltűnt a ködben… nem halt meg.

Lin Yutang: Egy múló pillanat

Made in China Budapest – formálj újra mindent, amit eddig a kínai konyháról gondoltál

 

Kínai utazásom miatt jó ideje halogattuk a Wesselényi és Akácfa utca találkozásánál hívogató étterem letesztelését. Nos, most egy névnap ürügyén végre elérhető közelségbe került. Töltött káposzta és bejglihalmok után üdítő  kiruccanás egy távoli, de oly kedves ízvilágba.

Made in China – hirdeti a felirat – ami, ugye, mindenkiben más és más érzelmeket ébreszt. Kívülről semmi extra, sokszor elmentünk mellette, és nem vettük észre, mondták a lányok. Bizony, a külcsín nem tartogat meglepetéseket, és a letisztult minimáldizájnt csak az érti, aki kissé járatos a kínai kultúrában. A régi feliratokra hajazó, a régmúlt idők pecsétírására a Kína-mániások csodálkoznak rá. Kínai tapas-bár – ez elsőre kissé olybá tűnik, mint a magyaros pizza vagy a currywurst-pörkölt. Az elgondolás viszont alapjában tökéletes, mert itt tényleg belekóstolhatunk Kínába. A tulajdonos, aki sok-sok éve él hazánkban, és hibátlanul beszéli nyelvünket, igyekezett összeválogatni kedvenceit, az általa ismert és kedvelt kínai fogások legjavát. Ezért itt ne számítsunk a gyorsbüfékben megkedvelt kínai tésztára és a mézes-szezámmagos bundás csirkefalatokra, sem egy tájegységre fókuszálva.  

 

Az étlap nem túl hosszú, és nem is variálták túl – lehetett volna kicsit részletesebb is. Nekem erősen idézte kínai élményeimet, mert a pirosra nyomtatott fekete betűket a téli délután homályában nehezen olvastam – és a magyar szöveg sem igazított el teljesen. Így legalább elbeszélgethettünk a fiatal felszolgálóval, aki előzékenyen segített a választásban. Kértem, hogy a tulajdonos is ajánljon nekünk két fogást, az ő szája íze szerint – neki csak kell tudnia, mi a legjobb. Hat féle fogást kértünk, kínai szokás szerint, közös fogyasztásra. Mi szeretjük, ha sokfélét kóstolhatunk és nem zavar, ha közös tányérból eszünk – így sokféle íz villan fel mindenki számára. A kisebb adagok előnye, hogy nem kell elköteleződni egyféle mellett. Persze, belefutottunk itt is a Kínában már eljátszottba, a "szereted-e a csípőset" kérdésre rossz választ adtunk: mert tényleg szeretjük, a lányok meg pláne – de sebaj. Télen a tüzes ételek legalább felmelegítenek, ledobjuk a pulóvert, és pár percig nem beszélünk...

 

Csípős-savanyú levessel nyitottuk, ami ízletes volt, de ütős. A paprika kolera és ördög ellen is bevethető, erősíti az immunrendszert, tehát ebben az ügyben is tettünk egy lépést...gyenge idegzetűek óvatosan próbálkozzanak vele!  Felfokozott kíváncsisággal vártuk a garnélás batyut, mert arról üdvözítő gondolatokat olvastam róla egy blogbejegyzésben – hetyke kis batyukat kaptunk, finom töltelékkel. Kicsit belemártottam volna egy finom szószba – de a leves épp ideális volt ehhez.

 

A padlizsán nagy kedvenc nálunk, minden formában, és Hsziamenben egy egész estét szenteltünk a barátokkal a padlizsán dicséretének – ki, hol, hogyan készíti. Nos, itt újabb formáció érkezett, hagymával, gyömbérrel, merészen csípős ízekkel. Amúgy az étlapon „halaromájú padlizsán” néven szerepelt, és számomra mindig érdekes az összecsengés, mert Erdélyben is volt szerencsém olyan padlizsánt kóstolni, amelyet sült halként tiszteltek.

 

"Paprikás hús, ahogy otthon esszük" névre hallgató formáció volt a sertés-választásunk – amit otthon szívesen esznek, az csak jó lehet. Az omlós hús bársonyos-édeskés szószban érkezett paprika-kockákkal, gombával, és mondhatom, a legbékésebb volt minden fogás között.

Mert a többiben ott vibráltak az ízek, a többféle aromás fűszer izgalma. Legközelebb biztosan bekéreckedek a konyhára is, nagyon kíváncsi vagyok a kínai séfre… az autentikus ízek megvoltak, az új konyhatechnikáról kérdeznék egyet s mást…

 

 

Az ajánlat, ami tényleg a kedvünkre való: az osztrigaszószos marha és a csirke sok paprikával. Ezt legutóbb egy hsziameni újhullámosétteremben kóstoltam, és ott magával ragadott – itt pedig csak megerősítette, hogy vannak olyan formációk a kínai konyhában, amikért érdemes elzarándokolni – ha nem is egészen a Távol-Keletre – legalább a VII. kerületbe, a Made inChina-ba. A mi egészen szubjektív értékelésünk szerint jelesre vizsgázott a kínai tapas-bár - ami a végeredményen meg is mutatkozott - a számtalan kiürült tányér formájában. Igazi ízutazás volt, a nagy mennyiségű étel után sem érzi az ember úgy, hogy kipukkad, mert szinte csak hús és zöldség volt repertoáron - tehát egészségtudatosok figyelmébe is ajánlhatjuk!  

Amin változtatnánk: szólhatna modern kínai zene, és az étlap picit olvashatóbban. Ár-érték arányban kiváló, a környezet pedig kellemesen marasztaló. Kína-kedvelőknek kötelező budapesti program!