Levedulabolondulás

 

Egy egész estét betöltő sütés-főzés levendulával. Ne gyere titokban, mert még másnap is levendulás süti illat fog áradni a bőrödből is.

 Profi eszközök és tökéletes hozzávalók várnak: és frissen szedett, illatos virágok! Nézz körül, köss kötényt, és indul a levendulabolondulás!

 Mesélek majd ehető virágokról, levenduláról, a levendula kultúrájáról, a hazai levendulásokról, közben dolgozunk keményen, egyre-másra készülnek a levendulás finomságok. Muffin, levendulával és dióval, a legegyszerűbb kevert-beönt -megsüt tészta! Pogácsa, ami sós-csokis-levendulás. És isteni!

Mindent meg lehet, és meg kell!!! kóstolni! A tésztákat nyersen is, így lehet érezni azt az árnyalatnyi különbséget, amikor a hő hatására a levendulavirágokból felszabadulnak az aromák...

 Virágokat kandírozunk: jó mulatság! Nem kell hozzá sok minden, viszont annál több türelem és idő. De itt van mindkettő!

 Elkészült a turbolyás-ibolyás palacsinta izgalmas túrós-virágos tavaszi töltelékkel! Nem is vitte haza senki, mert muszáj volt azon melegében elkóstolni!

 Az a bizonyos levendulás keksz, amely Katalin hercegnőnek is kedvence, az öcsém meg molyirtósnak hívja. A keksz nem szükségszerűen négyzet- vagy szív alakú, itt mindenki kiélheti kreativitását. A cifra hatszögek mellé készült egy levendulás kígyó is! És még a keksz is mosolyog ezen...

Megkóstolnád mindet? Gyere, levendulabolondulj velünk! Bővebben a Rózsakunyhóban.

Cornwalli legenda

Még rágondolni is rémes, milyen régen volt: 1980, amikor egy német családdal egy hónapot töltöttem Angliában. Tizenöt évesen hihetetlen élmény! Hiszen a vasfüggöny mögött nem túl sokat tudtam a nyugati világról, arra pedig sosem készültem, hogy a Brit szigeten töltöm a nyaralásomat. Bizony, sok furcsa élményben volt részem, és megannyi csoda várt rám. Ott szembesültem először azzal, hogy van vajaskenyér nélküli reggeli, mégpedig leveses tányérban tálalt meleg tej cornflaks-szel (ennek akkor még se híre se hamva nem jutott el kis hazánkba). Ott ettem először pálcikával a londoni kínai negyedben, hallgattam Shakespeare-t  angolul, s élveztem, amint a nép tombolt az anyakirálynő születésnapi ceremóniáján. Rácsodálkoztam Londonra, amit az angol tankönyvből ismertem csak, és aztán a vidéket vettük irányba, mert vendéglátó útitársaim egy egész kis cottage-t béreltek ki a cornwalli nyaralás helyszínéül. Útközben persze megnéztünk mindent, amit az útikönyvek írnak: Stonehenge, Canterbury, kikötők, aztán St. Ives, Penzance – nem lehet elfelejteni!

Hogy miért örvendeztek északnémet barátaim a hideg tengerben való fürdésnek, nem értettem, mert a víz hideg volt, a sótól fehér lett a bőröm, a szél pedig állandóan fújt: csikorgott a fogam alatt meg a hajamban a sós homok. De élmény volt, mégpedig a javából! Amikor pedig éppen nem esett az eső – mert ilyen is volt – akkor csodáltam a kerteket, a hatalmas hortenziákat, a különös örökzöldeket. És kedves levendulák is szerénykedtek itt-ott, de a hortenziák elnyomták látványukat, nem érvényesültek, én meg akkor csak bámultam, hogy mik vannak! 

Virágkötészeti könyveket vettem, nagy becsben tartom őket ma is: akkoriban ilyen szép, fotókkal illusztrált szakkönyvek sem voltak idehaza! És a St-Ives-i kikötőben egy árusnál megvettem magamnak életem első olyan kis emlékét, amivel magamat ajándékoztam meg: egy nyakláncot, amelyen két icipici kis üvegcsében apró, pici szárazvirágok voltak. Aki ismer, tudja, hogy azóta is ezt hordom a nyakamban. Többször megkérdezték már: mi ez, szerelmi bájital? Befőtt? Virágváza? Honnan van?

Viselem a nyakamban, s minden alkalommal örömmel tölt el, amikor kezembe veszem, amikor megigazítom: nem csak egy kedves emlék, de arra gondolok: egyszer még visszatérek oda, talán… Nos, azóta sem láttam ilyet, egészen mostanáig, amikor is világháló jóvoltából rátaláltam a kis üvegeim szakasztott mására! Nosza, szalajtottam legkisebbik leánykámat, vegye csak meg mindet: ebből készülnek a kis levendulás amulettek, nyakláncok, amiket most már más is birtokolhat, ha meska-boltomban rátalál! Ha Cornwall még egy ideig vár is rám, én meg őrá, a kis üvegbe zárt virág-esszenciát most már megoszthatom másokkal is. És mi sem természetesebb, hogy az én üvegcséim levendulát rejtenek!

Készül az új levendulás!

Bizony, még a tegnapi nagy eső előtt  cserépbe kerültek a begyökeresedett tövek! Így a Rózsakunyhó levendulása újabb kétszáz tővel gazdagodik. Nagy szüretet is tartottunk: egy nagy kosár citromfűvel, csalánnal tértünk haza, levágtuk a rebarbarát, a kolbásztököket. Nem tudom, a csodálatos sarkantyúkáimból ez volt-e az utolsó szüret, Vagy a természet enged még majd szedni belőle? A fagy elől lecsipkedett kis kerti kedveskékből készült ma egy sereg üvegecske zselé: isteni! Aki szeretném megkóstolhatja szombat délután a Kertlátogatáson!

emlékezés a levendula-ünnepre

Már múlt, és olyan jó visszaidézni a nyári képeket! Azt a varázslatos tihanyi hangulatot! Most, hogy a felső-kertben újból virágoznak a levendulák, újra készülnek a levendulás termékek: a cukor és a kandírozott virágok. A hét végén is sikerült néhány embert megnyerni, hogy ezentúl hódoljon az ehető virágok szenvedélyének! Azon is gondolkodtam, vajon miért idegenkednek az emberek a citromfüves rizlingzselétől... de a szombati kóstoló bebizonyította: nem csak nekem ízlik! Mondjuk, el tudnám képzelni egy jó borsos, ropogósra sütött csirkemell-szelet mellé is! Hmmm... egészen megéheztem, pedig a lekváros bukták még nem ugrottak be a sütőbe!

levendulaszüret

Csodálatos hétvégét töltöttünk Tihanyban, a levendulaszüreten! Ami eddig Zebegény volt, az most már Tihany... talán beleszerettem? A kandírozott virágok nagy sikert arattak, és ez igen sok új gondolatot ébresztett bennem! Készül is most sorra a sok kandírozott virág, itt próbálkoznak száradni a tálcákon a levendulák, a körömvirágok, sarkantyúkák. A levendulás sütikből is került egy pár újdonság a receptes könyvbe.
Azt kérdezték sokan: ezeket meg is szoktunk enni?! Hát hogyne! Mi másért is készítenénk őket? Bár ma egy egyszerű ebédünk: néhány "talált tárgy" egy szelet kenyérre, befedtem egy szép szelet sajttal, és be a sütőbe! Egészen addig, amíg a sajt sóhajtozni nem kezdett a tetején... akkor már csak egy perc, míg egy picit megszínesedik.

napsütés és szalontüdő

Végre itt a nyár! Olyan jó, hogy a kis házikóm az árnyas fák közt bújik meg, így a forróságban is üdítő a félhomályos szobában dolgozni. Egészen szépen haladok az új könyvemmel, és olykor egy kicsit kiszaladok a kertbe. A rózsáim kezdenek magukhoz térni, egyre szebben virítanak. Ma már egy csokorra való köröm virágot is sikerült szednem, sőt, az út mentén végre elkezdtek nyílni a levenduláim! Őket is kandírozom az új módszerrel,
kíváncsi vagyok, milyen lesz!
Azért ma muszáj volt kiszaladnom a piacra, mert nagyon piac-hiányom volt már.Becserkésztem egy kis friss, zsenge tököt főzeléknek, aztán nem tudtam megállni, vettem egy kis tüdőt. Olyan rég fáj a fogam egy kis szalontüdőre, zsemlegombóccal, tejfölös-pikánsan, babérral, csöpp mustárral.... már meg is abáltam, úgyhogy nemsokára hozzá is fogok! Igaz, rajtam kívül nem nagyon díjazza ezt itt senki se, de hátha beesik majd egy vacsora vendég, akivel majd megoszthatom...

gyertyafényes reggeli levendulaillatban

Kedvesem tegnap levendulát hozott a Balaton-felvidékről.Amikor kinyitottam a szememet álmosan,a nap bekukucskált az ablakon, a madarak énekeltek, s a rózsás ágyat telihintette levendulával... a szobába bekúszott a friss kávéillat... s aztán, vasárnap lévén, ágyba hozta a kávét is.
Én kaláccsal készültem a hétvégi reggelire, s gyertyát gyújtottunk hozzá... így fogtunk bele a mai, munkás vasárnapba. S hogy miken munkálkodunk elmesélem majd azt is, ha készen lesz!