Párizsban járt az ősz…

én meg a késő tavasz nyomdokán a Balaton északi partján.  S amint az kihagyhatatlan meg kellett látogatnom kedves pincéimet: Ervint, Jenőt és Erzsébetet (amitől az illatos virágmagvakat kaptam tavasszal) a Tamás Pincében, Csopakon. S hogy a szombat se maradjon pincejárás nélkül, hát Sándor meghívására a Salánki pincét ejtettem útba Aszófőn. Pontosabban: Salánki Családi Borpince, vagy stílusosan, ha már Párizsnál tartunk: Chateau Salánki. Az este hűvös volt, ahogyan az egy május végi szombathoz illik, fázósan beleremegtünk az estébe, s valami furcsa zenekar énekelt a vibráló dobozból: Ady versét megzenésítve, miközben szépen a dugó kicsusszant a palackból. Tihanyi Cabernet Franc, 2009., Sándor ajánlatára… találkozott velem. S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,… rímeltek a borra, ami szebben nem is mondhattam volna el, milyen… Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé… hiszen még itt sem volt… a dallam elfoszlott az estébe, eltűntek a tréfás falevelek, a költő nyara, a palack kiürült, a kezemben a pohár a csillagos ég alatt…

És a végén ketten maradtunk – Hamvas Bála után szabadon- magam, meg a bor, Nyögő lombok alatt.

A húsvét üzenete

Hamvazószerdán szerettem bele. Pedig alig tudtam rá egy pillantást vetni. Éreztem, hogy most jött el az idő, várt rám. Úgy telt el a nagyböjt, hogy készülődtem: testben és lélekben, hogy húsvétra már igazán az enyém lehessen. Az élet azonban úgy hozta, hogy közben más testi nehézségekkel, betegséggel is meg kellett küzdenem, de mire rózsaszín ünnepi pompát öltöttek a díszmeggyek az utcán, addigra szép lassan majdnem minden megoldódott. Itt a szép, napfényes, tágas műterem - már csak a dobozhegyeket kell kicsomagolni, és élvezni a nyugalmat, a teret, a finom eleganciát.
Kezdődhet a munka!
Ám a húsvét tartogatott még egy meglepetést: egy boríték érkezett postán, mintha csak tudta volna a feladója, hogy soha nem lett volna olyan aktuális ez a csöpp küldemény, mint most! "Duftblumen  für Naschkatzen" áll a kicsi zacskón: Tamás Jenőné, Erzsébet küldte nekem Csopakról. Meghatódtam a virágmagokat rejtő zacskó láttán, ám hamarosan megcsörrent a telefon: ő hívott, hogy áldott ünnepet kívánjon. Furcsa kapcsolat a miénk: évekkel ezelőtt többször is beszéltünk telefonon ehető virág-ügyben, aztán a csopaki Tamás Pincében elkészült a levendulazselé, a levendula szörp és más finomságok, Noszlopon készülnek a Százszorszép termékek... és eszembe jutott a kellemes borkóstolás a pincében, Csopakon... mindössze egyszer találkoztunk személyesen, de a lelki rokonság úgy látszik, jóval szorosabb. Az ajtóm előtt fognak illatozni Erzsébet virágocskái, és nem mulaszthatok el egy újabb látogatást majd a csopaki szőlőben, az biztos.
De nem hagy nyugodni a gondolat: miféle üzenet e maréknyi magocska nekem?