A húsvét üzenete

Hamvazószerdán szerettem bele. Pedig alig tudtam rá egy pillantást vetni. Éreztem, hogy most jött el az idő, várt rám. Úgy telt el a nagyböjt, hogy készülődtem: testben és lélekben, hogy húsvétra már igazán az enyém lehessen. Az élet azonban úgy hozta, hogy közben más testi nehézségekkel, betegséggel is meg kellett küzdenem, de mire rózsaszín ünnepi pompát öltöttek a díszmeggyek az utcán, addigra szép lassan majdnem minden megoldódott. Itt a szép, napfényes, tágas műterem - már csak a dobozhegyeket kell kicsomagolni, és élvezni a nyugalmat, a teret, a finom eleganciát.
Kezdődhet a munka!
Ám a húsvét tartogatott még egy meglepetést: egy boríték érkezett postán, mintha csak tudta volna a feladója, hogy soha nem lett volna olyan aktuális ez a csöpp küldemény, mint most! "Duftblumen  für Naschkatzen" áll a kicsi zacskón: Tamás Jenőné, Erzsébet küldte nekem Csopakról. Meghatódtam a virágmagokat rejtő zacskó láttán, ám hamarosan megcsörrent a telefon: ő hívott, hogy áldott ünnepet kívánjon. Furcsa kapcsolat a miénk: évekkel ezelőtt többször is beszéltünk telefonon ehető virág-ügyben, aztán a csopaki Tamás Pincében elkészült a levendulazselé, a levendula szörp és más finomságok, Noszlopon készülnek a Százszorszép termékek... és eszembe jutott a kellemes borkóstolás a pincében, Csopakon... mindössze egyszer találkoztunk személyesen, de a lelki rokonság úgy látszik, jóval szorosabb. Az ajtóm előtt fognak illatozni Erzsébet virágocskái, és nem mulaszthatok el egy újabb látogatást majd a csopaki szőlőben, az biztos.
De nem hagy nyugodni a gondolat: miféle üzenet e maréknyi magocska nekem?