Virágvasárnap Darányban

Régóta készülődött ez az utazás: és épp most, amikor a hírek is ontják magukból a darányi gólyakamerától elhíresült gólyameséket, épp akkor tévedtünk ide. Nos, Darányban tényleg ott a jól szituált iskola, tetején a gólyák, a kamera: minden, ahogyan azt hirdetik. Csak úgy mellékesen: a szomszéd falvakban is mindenfelé takaros gólyafészkek, gólyák és rengeteg madár! A tavasz jó idővel kedveskedett: gyönyörű napsütés, kellemes kirándulóidő volt. Nos, aki nem járt még erre, annak igen ajánlom: a Dráva sok meglepetést tartogat! Sajnos, a babócsai Basakert zárva volt - szerintünk aggódnak, nehogy valaki lekaszálja még virágzásuk előtt a törökök által telepített csillagnárciszokat. Kárpótolt érte a falu határában a sok-sok méretes ibolya és medvehagyma. Vétek lett volna kihagyni! Ahogyan a barcsi ősborókást is! Kétszer mentünk el mellette, míg elolvastam: ja, hogy itt vagyunk mellette: csakhogy majd' 10 éve leégett... azért még voltak borókák mutatóban, és szépséges szenes gyökerek! A szállásunk a Vitéztanya Vadászlak volt az erdő közepén, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén, s az ilyen kis vadászházakban még sose csalódtunk! Sehol egy ember,  nyugalom, cserépkályha, dögös bőrkanapé... az erdő pedig teli vaddal: életemben nem találkoztam összese annyi erdei állattal, mint itt két nap alatt! Hát még amikor kísérőnk Ballon Kornél jóvoltából azt is megtudtam, hogy akár sakálok is jöhettek volna szembe velem... bár azt hiszem, nem is tudom, milyen lehet egy sakál. A zselici domboktól búcsúzva még egy kis medvehagymás sajtkrémmel töltött borda fokozta  vasárnapi élvezeteket, s aztán pedig búcsú a kedves Dunántúltól... de nyáron újból irány: Darány!