A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bazsalikom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bazsalikom. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 27., csütörtök

Bélszínekkel álmodó

Csodálatos bélszín sült egyben a tepsiben. No, a kemence is szép volt, ahová visszakívánkozott a tepsi még egy röpke időre... a szaftot még egyszer rácsorgattam a gyönyörű húsdarab tetejére, pici zöldborsok gurultak, félbehasított fokhagymagerezdek csúsztak le a felületéről... összeszaladt a nyál is a számban.... még néhány perc, és... és akkor megcsörrent az ébresztő... Azóta itt a számban az az íz, amit a végén nem is ízlelhettem meg... és a vágy, legalább egyetlen szelet, szép, rózsaszínű bélszín után...
Lágy Strauss-dallamok a fülemben, s veszem sorra a munkám receptjeit: épp a "cs" betűnél tartok: csokoládé minden mennyiségben, ehhez választottam a bécsi keringőket, a libegős mazurkákat.. a nyálam csordul a csokis krémek, piték, lepények, fagylaltok olvasásakor... Közben meg egyre azon agyalok: most akkor egy szép darab bélszínnel lepjem meg magam, vagy valami édes gyönyörűséggel vétkezzek?
Mert időm, az nincs éppen főzni, így hát marad az online-kóstolás, vacsorára meg valami gyorsat bedobok a sütőbe. Összegyúrok egy lágy tésztát, felét ellapítom egy cseréptálban. Erre jön a maradék húsos-gombás tészta, egy kis üvegnyi  a nyár ízeiből: bazsalikomos-fokhagymás paradicsom, a tészta másik fele. Megkenem egy kis zsírral, s most van újabb fél órácskám békében. Akkor majd egy kis reszelt sajttal bevégzem a művet, s maradhat is melegen a sütőben, mert  egy kis pogácsás borozgatásra vagyok hivatalos a falu végére, s ne maradjon mégse vacsora nélkül a konyha!

2010. július 11., vasárnap

bazsalikom

Csudafinom fűszerillat lengi be a kis házat! Délelőtt elcsomagoltam a levendulákat, szép kis dobozokba tettem a kandírozott borsmenta-leveleimet. Tegnap friss zsályát és rozmaringot szedtem, s még itt illatozik a bazsalikom is... mennyei volt tegnap: egy kis édes sárgadinnyét néztem ki magamnak a piacon! Nosza, összevágtam a húsát: kellett bele egy sóhajtásnyi porcukor, mert azért még nem volt az igazi. Aztán beleaprítottam néhány friss bazsalikom-levelet, egy pár csöpp citromlé: a nyár, a forró július ízei az estében!
www.ehetovirag.hu
És el kell még mesélnem azt is, hogy a szomszéd faluban borfesztivál is volt tegnap. De nem akármilyen, mert miseborok is szerepeltek a borverseny palettáján! Szívélyes magyar vendégszeretet élvezhettünk: burgonyagombóc-leves, köleskása-leves, lestyánnal, ahogyan az dukál! S aztán egy ottani különlegességet kóstolhattunk: egy pörkölt félét, amelyben nyers házikolbász és füstölt hús főtt... hát kellett is az alap sokféle bornak...

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...