a dunántúli dombokon

Újra a dunántúli dombok közt!!! Nem tudom, miért, de ez olyan nagyon kedves a szívemnek! Reggel egy nagy serpenyőnyi finomsággal búcsúztam el egy néhány napra az én kis kedves otthonomtól. Ropogósra sütöttük a szalonnát, s amikor már aranyra színeződött, dobtunk bele egy szépen felszeletelt hagymát, egy kisebb maréknyi kolbászkarikát. Na, és ami a lényeg: egy csíkokra metélt zöldpaprikát... amikor már mennyei ízek szálltak a reggelbe, ütöttünk rá két tojást... aztán meg még egyet! Zsupsz, rá a fedőt.......
Kíváncsian várom, milyen lesz  itt....

egy édes gondolat a zsályáról

Sokat készülődtünk, hogy a virágaimat társítsuk a megfelelő süteményekkel! Várták már többen a fotókat is róluk. Azt hiszem, egészen szépen sikerültek a kis napfény-műteremben - bár talán nagyzolás ilyet mondani...
És persze, nem maradhatott el a kóstoló sem! Engem leginkább a zsályás-csokis varázsolt el. Igaz, a zsályáról már írtam: ugye, azt mondják róla, minden bajra jó orvosság! De hogy a konyhában is ilyen sokoldalú... amilyen finom és különleges volt tésztaköpönyegben kisütve, köretként, éppoly finom a vékony cukorkéregben. A kissé keserű csokival olyan remek társítás: gondoltam, hogy jó lesz, de hogy ilyen telitalálat.... azt hiszem, ez mindenkit el fog bűvölni!
A levendulás csoki is különlegességnek számított, de ez annál sokkal kerekebb íz, eléggé aromás... szóval ezt ki kell próbálni! Ezt is!

az árvácskáknak lejárt az idejük...

Egy kedves barátnőmet látogattam meg, éppen az árvácskás ágyását nyáriasította. Időben érkeztem, így amíg ő a növényeket szedegette ki tövestül, én addig a virágokat csipkedtem le egyenként.
Így, egy nagy kosárnyi árvácska-virág olyan csodálatos méz-illatot áraszt! Egy nagy dobozban hűvösre tettem, hogy amíg elkészül a vacsora, ne hervadjanak! Bár ebben a szép időben nem is főzni, inkább sétálgatni, fotózgatni lenne kedvem, de hát a munkának is kell haladnia! Egy jó kis pikáns fokhagymaleves készül, friss zöldfűszerekkel, zsenge fokhagymazölddel, s sajtos pirítóst kínálok majd hozzá. S azután a kedvenc csicseriborsó-fasirtom, ropogós bundában sült zsályalevéllel, s összedobok egy üde saláta-költeményt.
Azután meg elő az árvácskákkal: nem kis munka lesz, de közben mélyen szántó gondolataimba merülök, vagy épp dalolok hozzá, ha senki se hallja...