Újra a dunántúli dombok közt!!! Nem tudom, miért, de ez olyan nagyon kedves a szívemnek! Reggel egy nagy serpenyőnyi finomsággal búcsúztam el egy néhány napra az én kis kedves otthonomtól. Ropogósra sütöttük a szalonnát, s amikor már aranyra színeződött, dobtunk bele egy szépen felszeletelt hagymát, egy kisebb maréknyi kolbászkarikát. Na, és ami a lényeg: egy csíkokra metélt zöldpaprikát... amikor már mennyei ízek szálltak a reggelbe, ütöttünk rá két tojást... aztán meg még egyet! Zsupsz, rá a fedőt.......
Kíváncsian várom, milyen lesz itt....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan... -
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké... -
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése