2010. május 25., kedd
rózsakunyhó
Tegnap végre gyönyörűen kisütött a nap. Délelőtt szedtünk is egy nagy kosár bodzavirágot a fenyves mellett, s néhány maréknyi vadrózsa-virágot, kandírozáshoz. Olyan gyönyörűen mosolyogtak a napsütésben, sehol egy szem por se, mind lemosta az eső!
Ebéd után szunyókáltunk egy keveset, s aztán el is készültek a virágok, ma reggelre már meg is száradtak. A bodzaszörp is elkészül estére. Már csupa virágillat a kis ház!
A kamra polcán meg ott sorakoznak a dobozokban a szépen megszáradt, kandírozott kis ibolyák, árvácskák, muskátlik. Egyre jobban sikerül tökéletesíteni a titkos kandírozás-receptemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése