Ma volt módomban beszélgetni egy fő mezőgazdásszal. Megosztottuk tapasztalatainkat az ehető virágok terén: milyen jó is volt találkozni valakivel, aki nem szúrós csodabogárnak tartott, hanem értékelte szenvedélyemet! Sőt, nemcsak értékelte, de saját tapasztalatait is megosztotta velem!
A kakukkfű most virágzik a hegyekben, erről is ma kaptam hírt... valamikor, nem is olyan régen, mezitláb tapostam a kakukkfüves réten, csupa harmat... csokrocskákban száradt a kis ház falára szegezve a többféle kakukkfű... vajon, van-e még abból a kakukkfűből? Vagy már kipusztult ott mind, a börzsönyi hegyoldalban? Milyen fenséges volt az erdőben szedett gomba, kevés hagymán lepirítva, friss kakukkfűvel meghintve: őket biztosan egymásnak kívánta a Teremtő.
És mindig jutott belőle télire!
www.ehetovirag.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan... -
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké... -
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése