Hogy hol van Harta, és hogy egyáltalán létezik, arról egészen mostanáig nem tudtam. Ám a Bodzaünnepre szóló meghívásnak nem tudtam ellenállni! Igaz, nem sok kondérban és üstben főtt bodzalekvár, de volt házi bodzaszörp (bogyóból), és nagyon kellemes program a helyi zeneiskolában. Ezt is bemutatták szívélyesen, és csak irigyelhetjük őket! No, meg a három hatalmas üstben főtt babgulyás, amihez olyan jóízű és tüzes paprikát kínáltak... és a lángos... hmmm. amit Erzsike dagasztott a sátorban, és sült a szabadban, rengeteg fokhagymával, tejföllel, sajttal.... istenem, de kívántuk már napok óta a lángost, mintha csak kitalálták volna...Szóval, aki az 51-es úton jár, feltétlenül kanyarodjon be Hartára, mert feltétlenül meg kell nézni! Nagy sikere volt új portékáimnak: bodzazselé, karottás bodzadzsem, bodzavirágdzsem, ahogyan az egy bodzaünnepen illik! És növényi tintáimmal is itt mutatkoztam be: a bodzatinta mellé bodzatoll és nádtoll is szerepelt a kínálatban!
Másnap Pócsmegyer, ahová Borszékiné Rétháti Ági hívott meg új könyvének bemutatója kapcsán: Pócsmegyeri konyhák címmel jelent meg legújabb könyve. És persze ő látott minket vendégül ebédre: az ódon hangulatú kertben ültünk az asztal körül, ki tudja, hányan, az ország különböző részeiből, békében is szeretetben ettük az Ági féle remek töltött káposztát, a hajnalban maga sütötte kenyeret, a jó házi süteményeket... hálás köszönet érte! A Pócsmegyeriek Világtalálkozóján végre szép kis standot építettem a fák alatt: ugyanis előző nap otthon maradtak a kis szívecskés polcocskáim... azon sorakoztak a rózsasziromdzsem, a rózsaszirom zselé, az idei nagy kedvenc, a sarkantyúkás sárgadinnye, és a többi kis kedves finomság. Minden teli szívvel és szeretettel, ahogyan azt alkalmi szomszédom mondta, Tündeanyóka, aki maga gyűjtötte gyógynövényeit kínálta. Csuda érdekes emberekkel találkoztunk ezen a napon is, mint például a szigetmonostori gyümölcskandírozókkal, a tahi fahangszeresekkel...szóval egy igazán tartalmas és izgalmas hétvégét töltöttünk el, amelynek képeit hamarosan megtekinthetitek a honlapon: www.ehetovirag.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...

-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése