2010. október 13., szerda
A szőlőskertek csöndje
Igen, a Badacsony a vénasszonyok nyarán. Reggel kékes ködbe burkolózott a hegy, de amint felemelkedett a tó felett, melegen ragyogott a nap, lekívánta a pulóverünket. A szőlőskertek aranyszínű levelei süttették magukat a napsütésben: a termés már a pincékben pihent, itt-ott maradt csak valamennyi mutatóban, és a seregélycsapatok örömére! A nádfedeles présház előtt diót törtünk az olaszrizlinghez, délután füge kínálta a magát a szürkebaráthoz. A Németh-pincében kóstolt Ambróziából egy karcsú palackkal el is hoztunk: íze még most itt a számban. Csodálatos ajándéka volt a természetnek ez a kurta két nap, hála érte! Gyönyörűen búcsúzott az ősz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése