Amikor a szervezők kiötölték ezt a szombati mulatságot, még fogalmuk sem volt, hogy a győztesnek járó jutalom: 20 kg cukor, egyre értékesebb nyereménynek tetszik! S lám, ötvenheten szálltak versenybe. Nem is kifejezetten a díjért, mindinkább a dicsőségért! S amint azt láthattuk, mindenki a legprofibb süteményével próbálta meghódítani az édesszájúakat. Nem is volt ebben hiba, mert annyiféle finomság sorakozott fel: ilyenkor látszik, mekkora a kincs az emberiség kezében: hiszen szinte minden sütemény ott kezdődik: liszt, cukor, zsiradék, folyadék... és a titok meg abban, ami ez után következik. A titok, az évek hosszú sora alatt gyűjtött tapasztalat, meg a lelemény. És a lélek, meg a kéz érintése.
Ó, azok finom házi sütemények, amikben benne az otthon íze!
Azt hiszem, most itt is kell hagynom ezt a gépet, a virtuális élvezetét a süteményeknek, hogy magam is bedobjak valami hétköznapit a sütőbe: összekever, beönt, megsüt tipusú egyszerűséget...
2011. március 30., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése