2012. július 17., kedd

Tócsniba töltött találkozások



Az ember – aki megélt már egyet s mást, többek közt  jó néhány görhönyfesztivált is (lapcsánka, görhe, bujka, hadifasírt vagy tisztviselő pecsenye e jeles étel neve másképpen, bizonyítván nyelvünk sokszínűségét), úgy gondolja, a tócsni-témában már nem sok újat lehet neki mondani. Nem ezzel a szándékkal indultunk neki a Fék Étteremnek Balatonakaliban, csupán az a vágy vezérlet, hogy megismerjük, s találkozhassunk újból Tóth Bélával, hiszen megbeszéltük majd’ egy éve, hogy ha arra vet a sors, akkor találkozunk.
A Fék Étteremben ugyan ehető virágokkal nem szolgálhattak, és az asztaltársaim nagy megkönnyebbülésére semmiféle levendulát rejtegető finomság sem volt az étlapon, se kandírozott levendula, se levendulás süti, se szörp. Tócsni-féleségekből viszont annál több is. Ugyan először valami jóféle halétellel szemeztem - szeretem az ilyen alkalmakat, mert a halat csak jómagam kedvelem, s két szép szememért nem igen visz a lélek halat sütni-főzni. De rám vigyorgó halaknál is erősebb volt a kíváncsiság: miként is adják itt elő a tócsnit? A szárnyas brassóival töltött tócsnit céloztam meg ( nem imígyen állt az étlapon, de a Balaton elfeledtette velem a pontos jegyzetelést, ahogyan az étel fotóbéli dokumentálása is néhány falat után jutott eszembe…) Szóval, az étek gyorsan érkezett,  és remek volt. Épp annyi, amennyit az ember jóízűen elfogyaszt egy egészen egyszerű, de jó káposztasaláta társaságában. Fűszeres, finom húsdarabkákat rejtegetett a szépen hajtogatott tócsni, fokhagymából is eltalálták a legideálisabb mennyiséget.Meg a sör is passzolt hozzá, úgy volt jó az egész, ahogy azt kitalálták.
Házi rétes… a gyöngém, és volt többféle is, persze, meggyes is… de friss házi Rákóczi-túróst ajánlott a kedves felszolgálónk, s annak sem lehetett ellenállni… pazar volt! Ugyan bántam egy kicsit, hogy a rétes már nem fért el, de valamiért mindenhová vissza kell menni. Például Akaliba egy rétesért, meg a roston sült harcsáért kapormártással, vagy egy másik tócsniba töltött gyönyörűségért… vagy csak azért, hogy Bélával találkozzunk végre!

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...