Ebben a szomorkás időben alig tudom kidugni az orromat a kunyhóból. Elolvastam kedves tördelőmnek a kutyablogját, és egészen elérzékenyültem tőle! Úgy látszik, az újságban megjelent cikkeim életre kelnek: barátnőm is nemrégiben vitt haza egy szomorú szemű kutyust a menhelyről, most pedig a Gyula is...
Aztán, mivel túl sok kedvem nem volt ma holmi komoly tevékenységekhez, s kénytelen voltam papírra vetni néhány mélyen szántó gondolatomat - miket is beszélek, hol van már a papiros!!! szóval nekiláttam a kandírozott virágaimat rendszerezni valamiféleképpen. Szépen száradnak a kamrában a dobozokban, s minden dobozból olyan finom tavasz-illat száll ki, amikor felnyitom őket! Igen, itt a nyár, se vele együtt érkeznek a rózsák is! Az eső ugyan kissé agyoncsapta őket, de talán kisüt a nap, és felélednek, kivirulnak! Már ki is néztem magamnak két szép bokrot a kert végében, amikre fáj a fogam: már csak napsütés és jó kedv hiányzik hozzá!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan... -
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké... -
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése