2010. augusztus 2., hétfő

az a bizonyos kalács...

...amelyről első hallásra senki sem hiszi el, hogy isteni! Az édes kalácstészta hajszálvékony szalonna-szeletekkel felcsavarva, sóba, köménybe hempergetve, és szép türelmesen ropogósra sütve... na, ebből soha nem tudok eleget sütni!
Így volt ez most is, és mára már csak az emlékek maradtak belőle, amikor már idehaza a Rózsakunyhóban hozzáláttam a virágok további kandírozásához: körömvirág, árvácska, aromás fűszernövények nyíltak mára!
-
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...

  • Sörkollektoros aszaló házilag
     A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
  • 200 éves a Stille Nacht
        … erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
  • A hamis lazac
    Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...