2010. szeptember 26., vasárnap
káposztával bélelt fasirt-merengő
Már azt hittük, úgy múlik el ez a nyár, hogy egyszer sem süthetünk szalonnát! Esőt ígértek - milyen különös - verőfényes napsütéssel köszöntött be a reggel. Be is tettük a tarisznyánkba a szalonnát, a friss cipót, s irány a határ, ahol már vártak bennünket. A bogrács alá volt gyújtva, recept kinyomtatva, és szépen, komótosan, odafigyelve álltak neki a palóclevesnek a háziak, hiszen még ilyet, ők, sose... Tehát eltelt némi idő, míg a bográcsból ebédre számíthattunk. A badacsonyi nedű egy idő után már valami szivacsot kívánt, s akkor Adrienn elővarázsolta a sütőből specialitását, a káposztával töltött fasirtot! Mennyei illat lengett a konyhából, én meg nagyon szeretem, ha olykor más főz, én csak kóstolok! Nos, ez az a kiváló alkalmak egyike volt! A fűszeres fasirt savanyú káposzta- bélést kapott, mielőtt a sütőbe került volna, a friss kenyérrel telitalálat volt. A palócleves jól illet aztán pár óra elteltével másodiknak, s azután a teli bendővel csak azon méláztam: ahhoz a fasirthoz milyen jól ment volna egy babpüré, vagy egy jó kis babsterc... és talán mondanom sem kell, ezek után már nem sütöttünk szalonnát...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése