rókagomba paprikás

Tegnap estefelé felgyalogoltunk a fenyvesbe. Olyan szép alkonyat volt, végre egy kellemes, őszi este, vörösen búcsúzó napkorong. A fenyves a sok eső után új életre kelt: zsenge hajtásokkal kíváncsiskodott az útifű, a pitypang, harmatcseppekkel bókoltak a fűszálak. És tengernyi gomba, mindenütt! Került is a kosárba rókagomba, és szép, karcsúlábú, nagykalapos őzláb, amennyit csak haza bírtunk cipelni. Már ott éreztem az ízét a számban, ahogyan sok-sok évvel ezelőtt, a messzi hegyek közt: aprócska, mezitlábas kisfiútól vettünk rókagombát egy nagy vödörrel. Milyen boldogság volt maszatos arcán, amikor a pénzt számoltam a tenyerébe! Az udvaron, a sparhelten készült a rókagomba-paprikás, a nyári estébe belengett az illat, átlibegett a kerítésen, a szomszéd nénike áthajolt a kerítésen, és csokor friss petruskát nyújtott át: kedveseim, ezt ki ne felejtsétek belőle a végén!
Most is eszemben volt, kövér tejföllel forraltuk össze a végén, s bizony, eléggé ránk esteledett, mire az asztalra került. Hogy rókagomba volt-e biztosan, kerülte- közé bolond is, kiderül nemsokára...

Ha a következő napokban nem kerül újabb hír a Hírmondó oldalára, akkor lehet aggódni...
www.kistarcsaihirmondo.hu