pasztellszínekbe...

...öltözött a világ. E héten volt, amikor olyan ködös reggelre ébredtünk, hogy az orrunkig se láttunk. Az Alföldön autózva pedig egészen elszelídültem attól a sok pasztell-árnyalattól, amik szegélyezték az utat: az esőmosta juhar-sárgák, az ezüstfa szürkésen bársonyozó levelei, fakó-szőke nádak, kórók, belesimuló erdeifenyő-zöldek... a földeken gépek szántottak, szeretnivaló csokoládébarna rögöket forgattak az ekék. Barátságos meleg simogatott, és édes napsugár kísért. Bizony, itt az ősz... készült ma is diótinta, és jó kis zselé az utolsó rózsaszirmokból - ó, hányszor gondoltam már ezen az őszön: ez az utolsó virágszirom, s aztán jöttek újabbak, feslettek új bimbók... de most mrá úgy tűnik, végérvényesen beköszöntött az ősz. Talán lesz időm megfesteni is!