aki ha az ember a bort megissza,
nem hal meg, hanem az emberben lakó
megszámlálhatatlan sok kis tündér
és angyal közé kerül.
Amikor az ember iszik,
az érkező kis géniuszt a már benn levők
énekszóval és virágesővel fogadják.
A tündérke el van bűvölve,
és az örömtől meggyullad.
Az emberben ez az örömláng árad el,
és őt el is ragadja.
Ez ellen nem lehet védekezni."
Ezt a Hamvas Bélától kölcsönzött kis idézetet elevenítettem fel, miközben a vörösborzselét töltögettem a kis üvegekbe... a zamatát ötvöző fűszerkeverék titkos, ahogyan a borban is ott a titok, de annyit elárulhatok: a zselében csodálatosan egymásra találtak az ízek! A Dunára néző szőlők egyszerű borának zamata a fűszerektől kiteljesedett, aki csak kóstolta, nem győzött betelni vele... a kis karácsonyi kínálatban ez is szerepel, belekóstolhat bárki más...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése