Odakint hullik a hó, esetleg feketén merednek
az ég felé a fák ág-karjai, harapni lehet a hideget. Korán leszáll az este, a jégvirágos ablak
mögött csuda jó melegbe vackoljuk magunkat. A fényre vágyva gyertyát gyújtunk,
vagy nézzük a kandallóban pattogó tüzet…
Amint egyre nyílnak ki az adventi naptár
ablakocskái, egyre fogynak a napok a Nagy nap előtt, úgy lesz egyre pompásabb a
lakás minden kis zuga. A szép hosszú esték, az ünnepet övező napok olyan szép
foglalatossága a lakás öltöztetgetése, dédelgetése! Az adventi koszorúk
elkészítése után kopogtató kerül az ajtóra, egy kis örökzöld dísz az
üdvözleteket gyűjtögető postaládára. Fenyőfüzér keretezi az ajtót, futófények,
fényfüzérek kacsingatnak az ásító ablakszemekből. A balkonládák őszről itt
maradt kóró billegetése helyett kis „téli kert”-té válnak: a szorgos kezek
örökzöld ágakat, a fenyőfáról lecsípett gallyakat, tobozokat, galagonya- és
csipkebogyó-ágakat tűznek bele, ne szomorkodjanak ott téli, havas
magányukban.
S a szobában? Ünneplőbe öltözik a
falióra, néhány borostyán-inda, s csillogó gyöngysor díszíti a csillárt. A
vázákban finom illatú fenyőágak, a sok régi, kedves tárgy is karácsonyi ruhát
ölt. Déligyümölcsök üldögélnek
kacarászva a kosárban, amott fényesre dörgölt almák csillognak. Ahová csak
nézek, örömöt lel szemem, elidőz egy-egy szívhez szóló szépségen, megpihen egy
meghitt hangulatú részleten, s ha leszáll az est, almát sütünk magunknak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése