Mesélek a bornak - Egy korty magyar bor

 

Ha olvasás közben az olvasó úgy érzi: inna egy pohár magyar bort – ne álljon ellen a kísértésnek!

Ezekkel a szavakkal indítja el az olvasóit Szigethy Gábor ezen a csodálatos utazáson. Egy korty magyar bor a könyv címe, és amikor hazaértem a bemutató estről, nem voltam rest, bontottam egy palack magyar bort – egy kékfrankost a környékbeli Lipka-pincétől, ilyen biztosan nem szerepel a könyvben – és olvastam, ittam a szavakat, kortyoltam a bort, és amikor eszméltem, már késő éjjel volt. A bor felelőtlen döntésekhez visz…

Ezt a könyvet inni kell, mondta este a jó barát, Praznovszky Mihály irodalomtudós, és tényleg, ezt nem lehet szárazon olvasgatni, csak úgy. Szigethy Gáborral a Márai Szalonban ismerkedtem meg, a szép emlékű kulturális szalon sok-sok emlékezetes estének adott otthont, és megtisztelő, hogy egyszer én is előadója voltam ott egy alkalommal. Ehető virágaim Szabó Péter noszlopi savanyúságai és somlai borok társaságában keltek életre a várbéli közönség gyönyörűségére. Azóta már nincs Márai Szalon, Szabó Péter odafentről lesi lépteinket, de van somlai, amiről Vörösmarty olyan szépen énekelt.

És itt van Szigethy Gábor, könyvében lírai gondolatok és földes vaskosság, versek peregnek és történetek kelnek életre. Ott érzed a bort a szádban, folyik a torkodon, pedig a 81 éves mester bevallása szerint nem ismeri, csak szereti a bort. Fülemben cseng, ahogyan Hirtling Istán színművész szemezgetett a fejezetekből, ahogyan Madách Imre verse zengett a bor mellet: „Busuljon más helyettünk, Nincs semmire gondunk, Igyunk, igyunk!” 

Olvasok dűlőtúráról, kékfrankos-labirintusról, fehér kalandokról. Áldott borok, fenye leve, fekete járdovány, Eötvös Károly utazása a Balaton körül, nemzeti história. Tölteni kell még egy pohárral, alig pár csöpp már a palackban, de itt a borivók alapszabálya, amit még muszáj elolvasnom, és megtudni, mi is az a bilikom, és van-e a bor meg a bilikom közt folyékony kapcsolat?! Kell, hogy tudjam, mert egyszer, még amikor állt a budai várban Bakó Annamária zengzetes könyvszalonja a Litea, egy téli estén a nagy cserépkályhának dőlve hallgattuk Szigethy Gábort és a bencés szerzetest, Kiss Domonkost: „Egy hemina bor: mindenki számára annyi, amennyi felszabadítja benne a jót, és érzékenyebb, megértőbb, bölcsebb emberré teszi. Egy hemina: minden tettemben a felismert emberi mérték, a határ, ameddig elmenni bölcsesség, amelyet átlépni bűn és ostobaság.” Már nincs Litea szalon sem, és lassan több a volt, mint a lesz, de a lapokon életre kell valami a régi rendtartásból, valami életerő, hihetetlen derű, feléled a remény. És hol máshol lehetett volna megrendezni egy ilyen könyv bemutatóját, mint Krúdy utolsó otthonában, ebben a patinás házban, ami méltón őrzi a hazai vendéglátás emlékeit, nem csak tárgyakban, hanem tényleg minden ízében, ahol érezhetjük Szindbád gondolatait, ahol ott a történelem és valami átölelő otthonosság leng körül - annak ellenére, hogy a Saly Noémi  jelezte Krúdy-életmű kiállítás címe: Nekem soha nem volt otthonom.

Az utóbbi idők legszebb szépirodalmi könyve, így méltatta Praznovszky Mihály, kissé hitetlenkedve, hogy a lét megélése lehet ilyen gyönyörű?! De jó lenne így élni, gondoltuk, és igen, ebben a szürke és zavaros világban üdítő egy ilyen könyv, amiben a bor összeköt és elvarázsol, mesél és felvidít, könnyeket csal és szerelembe visz.

A palack kiürült, a könyv feléig jutottam, és Szép Ernő kattant a fejembe: Én így szerettem volna élni.

P.S. Néhány nappal később felhívott Szigethy Gábor. Személyesen köszönte meg levelemet. Kíváncsian várom új kötetét, amelyet a 2024. évi Könyvhétre ígért. Én már azt is tudom, mi lesz a témája, címe!

Szigethy Gábor: Egy korty magyar bor, Kortárs Kiadó, 2023.
www.rozsakunyho.hu