Utazik az ember mondjuk, ezerhatszáz kilométert azért, hogy aztán egy gigantikus sörsátorban egy nagy korsó Edelweiss mellett múlassa az időt, lába meg verje a zene ritmusát... azután meg a képeket nézegetve szelíden emlékezzen, milyen jó is volt az ott! Ez is közrejátszott abban, hogy ne tudjak ellenállni a meghívásnak, amely egy sörsátorba szólt, és csak 25 km-t kellett érte menni! Egyszóval, rábeszéltem egy-két vállalkozó szelleműt: lesz, ami lesz, erre a koncertre elmegyünk! Először azt gondoltam, elmesélem, nekik, milyen családi kapcsolat fűz minket Vass Bencéhez, de aztán inkább maradtunk egy-egy korsó Edelweiss-nél: egyszerűbb! Azután meg beszélgetni úgysem lehetett, persze, nem is azért jöttünk! Hanem azért, hogy az UWB-nek nevezett zenei formáció produkcióját meghallgassuk. Ugyan már csiripeltek róluk a verebek - no, nem az a csuri, aki reggel ott üldögélt a konyhában a polcon, és esdekelve nézett: hogyan is lehet innen eliszkolni?!
Tehát: egyszer csak ott volt majdnem minden zenész a színpadon, és beindultak. Egy ilyen éltes korú matrónának kicsit sok volt a decibel, még most sem hallok teljesen, de ez nem is baj. Mert ott azért a zene egészen átjárta a testünket, felszabadultan énekeltünk,tapsoltunk, a sörpadok majd' összeszakadtak alattunk.
Jó volt, na! Most már azt is tudjuk, mit a fene az az UWB, megmondom őszintén, én az USB egyik rokonára tippeltem volna, az jobban hajazott volna a zenéjükre, mint a Wurlitzer, de én nem vagyok egy nagy zeneértő. Az ungarische, az legalább stimmelt!
Az este viszont jó volt, úgy magában, egyszerűen jó.
Hazafelé persze máris azon tanakodtunk: hogyan hívhatnánk meg őket ide, a mi kis falunkba egyszer? És nem is a 25 kilométer miatt... Köszönjük nektek, fiúk, a kellemes estét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek
Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...
-
A Rózsakunyhó kertjében a termés egy része megszárításra kerül. Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalót, amelyet édesan...
-
… erre is emlékeztünk ebben az évben. Így, az év vége felé, amikor már hólepel alatt szunnyad a kert, a lélek a Szent estére ké...
-
Hamis lazac, ezt olvastam a konyhaszekrény belsejében, miközben némi hozzávalók után kutattam a frankfurti leveshez. Nem sokkal később elők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése