Az ünnepek közti végeláthatatlan vendégjárás egyik állomása keresztfiaméknál. Itt rendre izgalmas és nem mindennapi a lakoma: sok-sok izgalmas élményben volt már itt részünk, nem untatom ezzel a szegény olvasót,
írtam már róluk máskor is. Nos, a mostani igen kellemes és nyugodt légkörben zajlott, mécsesfénnyel, és annyi mozgalmassággal, ami egy ilyen, az ünnepek végéhez közeledő meghittséghez kell. Chilis tökleves: az egyik téli kedvencünk, és el kell árulnom: épp e házból oroztam el a receptet valamikor. Bár a titkot akkor sem kötötték az orromra, így rendbe improvizálnom kell, no de sebaj, a chili, a tök szépen egybekel a
többi fűszerszámmal: fokhagymával, korianderrel, tetejére hintett magvakkal. Jólesik a hideg időban a gyomornak, amikor már töltöttkáposzta- és beigli-túladagolástól szenved. A másodikként tálalt hagymás-krumplis csuka - Pali fogta-csuka - szalonnaköntösban érkezett, és bőséggel locsolták meg tejföllel, éppen megfelelőre sült... csak az a kár, hogy annyi, de annyi szálka akad a nyelvünkbe!
Nos, a levesből maradt is, és jószívű vendéglátóink egy üveggel a kosaramba rejtetek: jó lesz az holnap is, csak öntsünk hozzá egy kis vizet. Mert a tökleveshez mindig kell egy kis vizet önteni, úgy lesz jó! Vagyis, így sose fog elfogyni, hiszen mindig öntünk hozzá vizet, és lesz leves. Tehát a tavalyi, a tavalyelőtti is ez volt, csak víz kellett hozzá, és kész! Nem tudni, a gönci barackpálinka vagy a félszáraz fehérbor tette ( melyből mindenki egy heminát fogyasztott, én is, mivel sofőr voltam, az én
heminámat...), de ez már messze vezető gondolat volt: a határérték függvények viselkedéséig ugyan nem sikerült eljutnunk, de a filozófiai fejtegetésünkben ezért messze jutottunk, legalábbis a lélekvándorlást és a csírázó magvak rejtélyét majdnem megfejtettük... de a levesből még mindig van.
2 megjegyzés:
Nem szeretnénk, hogy a Kedves Olvasó úgy érezze, megrövidítettük egy étvágygerjesztő ételkülönlegesség receptjével. Álljon tehát itt teljes terjedelmében az utánozhatatlan tökleves receptje, de azért meg lehet próbálni utánozni, hátha sikerül.
Hozzávlók:
1kg sütőtök, 1 chilipaprika, 2 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma apróra törve, 1 l víz, 1 csipet őrölt koriander, 1 mokkáskanál currypor, 10 dkg rizs, 2 evőkanál olaj, só és őrölt fehérbors.
A meghámozott sütőtökből eltávolítjuk a magokat és a rostos szálakat. A húsát kockákra vágjuk. Egy fazékban felhevítjük az olajat, beletesszük az apróra vágott hagymát, rászórjuk a curryt, majd alacsony-közepes hőfokon addig kevergetjük, amíg a hagyma megfonnyad. Majd jöhet a sütőtök, a fokhagyma és a chilipaprika, melyeket jól megforgatunk a hagymás keverékben. Saját továbbgondolásként egy kis kurkumát is lehet szórni bele, tovább gazdagítja az amúgy is különleges ízvilágát a levesnek. Felöntjük vízzel, és hozzáadjuk a rizst is. Eredeti cecept szerint külön főzzük meg a rizst, de felesleges, így egybefőzve is teljesen tökéletes lesz a végeredmény, és kevesebb a macera... Jöhet a só, bors, felforraljuk, lefedjük, és puhára főzzük. Turmixoljuk, majd tálalás előtt belekeverjük a koriandert. Külön pirítunk hozzá tökmagot, vagy naprafaorgómagot – ha nem ragaszkodunk annyira a tökalkatrészekhez –, majd mozsárban kissé megtörjük, és a tálalásnál a leves tetejére szórjuk. Jó étvágyat hozzá!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tökös töklevest Csömörön ízleltük meg eredetileg, és a receptötletet is ott szereztük. Köszönet érte, sok-sok liter levesészült már el e recept szerint, igazán kipróbálásra érdemes!
Boldog új évet kívánnak a vendéglátók!
Nem szeretnénk, hogy a Kedves Olvasó úgy érezze, megrövidítettük egy étvágygerjesztő ételkülönlegesség receptjével. Álljon tehát itt teljes terjedelmében az utánozhatatlan tökleves receptje, de azért meg lehet próbálni utánozni, hátha sikerül.
Hozzávlók:
1kg sütőtök, 1 chilipaprika, 2 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma apróra törve, 1 l víz, 1 csipet őrölt koriander, 1 mokkáskanál currypor, 10 dkg rizs, 2 evőkanál olaj, só és őrölt fehérbors.
A meghámozott sütőtökből eltávolítjuk a magokat és a rostos szálakat. A húsát kockákra vágjuk. Egy fazékban felhevítjük az olajat, beletesszük az apróra vágott hagymát, rászórjuk a curryt, majd alacsony-közepes hőfokon addig kevergetjük, amíg a hagyma megfonnyad. Majd jöhet a sütőtök, a fokhagyma és a chilipaprika, melyeket jól megforgatunk a hagymás keverékben. Saját továbbgondolásként egy kis kurkumát is lehet szórni bele, tovább gazdagítja az amúgy is különleges ízvilágát a levesnek. Felöntjük vízzel, és hozzáadjuk a rizst is. Eredeti cecept szerint külön főzzük meg a rizst, de felesleges, így egybefőzve is teljesen tökéletes lesz a végeredmény, és kevesebb a macera... Jöhet a só, bors, felforraljuk, lefedjük, és puhára főzzük. Turmixoljuk, majd tálalás előtt belekeverjük a koriandert. Külön pirítunk hozzá tökmagot, vagy naprafaorgómagot – ha nem ragaszkodunk annyira a tökalkatrészekhez –, majd mozsárban kissé megtörjük, és a tálalásnál a leves tetejére szórjuk. Jó étvágyat hozzá!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tökös töklevest Csömörön ízleltük meg eredetileg, és a receptötletet is ott szereztük. Köszönet érte, sok-sok liter leves készült már el e recept szerint, igazán kipróbálásra érdemes!
Boldog új évet kívánnak a vendéglátók!
Megjegyzés küldése